Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Műhely - Deák Ágnes: Vonzások és taszítások - Dessewffy Emil konziliáriusi szerepben, 1859-1860
ből álló birodalmi hatalmi központot irányzott elő. Megmaradt a korábban javasolt keretek között a minisztertanács: a három központi minisztérium: külügy-, hadügy-, pénzügy vezetői, 3-6 államminiszter, ám immáron csak két kancellárról (s persze két kancelláriáról) beszélt, az egyesített kancellária élén (egy-egy alosztállyal Észak-Itália, illetve Galícia részére) álló kancellárról és a magyar kancellárról (eltűnt tehát a külön erdélyi kancellári poszt!). E testület mellett számolt egy császári titkos kabinettel, egy államminisztériummal, egy „állam- és konferencia miniszterekből” álló testülettel, valamint egy „speciális magyar ügyekre nézve szű kebb tanács”-csal, némileg más összetétellel. A terv e része meglehetősen bonyo lult, világosan magán viseli az 1848 előtt működött Államtanács, Állam- és Kon fe -ren cia tanács reminiszcenciáinak nyomát. Új elem tervében annak hangsúlyozása, hogy az államcsíny minden lényeges elemét egyetlen napon kell deklarálni, azzal egyidejűleg kinevezni a tartományi kormányzókat, Magyarországon a főispánokat, kiadni a főispáni utasításokat.39 Dessewffy tervét Kónyi Manó, majd Szabad György is úgy értékelte, mint amely lényegében az 1859-ben megfogalmazott terv enyhén módosított változata, Szécsen Antal azonban egészen biztosan nem így látta, hiszem 1860. október 10-i levelében egyenesen arról beszélt, hogy Dessewffy küldeménye „bizonyos fokig megrémítette ”, javaslatai olyannyira túlmennek azokon a terveken, amelyekről az uralkodó, Szécsen és a tárgyalásokba addig bevont birodalmi politikusok tárgyaltak.40 Maga Dessewffy is úgy nyilatkozott szeptember végén, hogy „némelyeknek másképp, még mélyebbre hatolóan” kell végbemenniük, mint ahogyan azt korábban gondolta, s most „itt elkerülhetetlen egy bátor ugrás ”. 41 1859-es tervében Dessewffy az alkotmá nyos viszonyok bevezetését Magyarországra korlátozhatónak sejtette, most nagyon határozottan az egész birodalom államberendezkedésének alkotmányos alapra helyezését indítványozta. Joggal értelmezhette át az októberi diplomára visszatekintve 1861 nyarán az „államcsíny ” fogalom értelmezését: „ Az Oct. 20iki Diploma szinte [azaz szintén – D. Á.] megemlíti a Machtvoll kommenheitot. Az egy Staatsstreichja volt az Absolutismusnak. De ki ellen? Ő maga ellen” – jegyezte fel 1861 nyarán.42 Láttuk, nem Dessewffy volt az egyetlen, aki az alkotmányos átalakí tást lehetséges kivezető útként javasolta a birodalmi kormányzat nyilvánvaló zsákutcájából, hiszen a birodalom miniszterei között is voltak, akik felvetettek hasonló alternatívát, de jobbára két rossz lehetőség közül (a magyar korona országainak alkotmányossága vagy a birodalom egészének alkotmányossága) inkább a kisebbik Vonzások és taszítások – Dessewffy Emil konziliáriusi szerepben, 1859–1860 255 39„Az átalakítás formulázása részleteiben, a javasolt rendszabályok életbe léptetése időpontjának megjelölésével” című irat. Közli: Deák Ferencz beszédei ... II. 462–488., idézetek: 474., 464–465., 469.; vö. Berzeviczy: i. m. 118–119.; Szabad: i. m. 69–70. 40Szécsen levele Apponyihoz és Dessewffyhez, Bécs, 1860. okt. 10. (Német nyelvű.) MNL OL P 90 5/d; vö. Deák Ferencz beszédei ... II. 489. 41Dessewffy levele Apponyihoz, Szentmihály, 1860. szept. 30. (Német nyelvű.) MNL OL P 90 5/d. 42Dessewffy feljegyzése „Pragmatica Sanctio” címmel [Ceruzával rávezetve: 1861. jún. 1.] MNL OL P 90 5. tétel: Dessewffy Emil politikai iratai, 1845–1862.
