Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Műhely - Deák Ágnes: Vonzások és taszítások - Dessewffy Emil konziliáriusi szerepben, 1859-1860
Apponyi sietett újra csillapítani kétségeit: tudósította, hogy a császártól kérni fogja, hogy döntse el, velük vagy nélkülük kíván tovább kísérletezni, s ha nem sikerül még a birodalmi tanács plenáris ülései előtt döntésre vinni a dolgot, nem marad más, mint a kilépés a birodalmi tanácsból. Ha viszont sikerül az áttörés, „szigorúan a Te nézeteidet követjük. Semmi kedélyeskedés, semmi tágítás!” Mindemellett hatá rozottan bírálta Dessewffy álláspontját saját részvétele, illetve egyelőre részt nem vétele tekintetében: „Nem nélkülözhetjük tervezetedet és további együttműködése det. Ments fel bennünket legalább az alól, hogy a császárnak megmondjuk, hogy Te csak az intézkedések megfogalmazásában és előterjesztésében akarsz részt venni.” Újra kérte, tekintsen el attól, hogy maga az uralkodó hívja Bécsbe, s ne döntse el előre, hogy a továbbiakban is kooperál-e aktívan velük, ezt hagyja a jövőre, s minél előbb siessen Bécsbe.37 Dessewffy azonban nem mozdult. A 21-es bizottság többségi javaslatát s a birodalmi centralizációhoz és abszolutizmushoz ragaszkodó kisebbségi indítványt, illetve az azokról folytatott vitát szeptemberben teljes terjedelemben ismertette a sajtó, így a magyarországi lapok is, s a magyar konzervatívoknak sikerült megszerezniük a többség támogatását. Szeptember 29-én az uralkodó berekesztette a birodalmi tanács ülésszakát. Mindennek fényében Dessewffy készségesen revideálta véleményét a megerősített birodalmi tanácsban való részvételt illetően, mint leveleiben írta, belátta, hogy így el lehetett mondani kendőzetlenül a problémákat, s nagyon jó véleménnyel volt barátai ottani fellépéseiről.38 Mindeközben pedig otthoni magányában emelte a tétet. Függeléket készített az egy évvel korábban papírra vetett memorandumához, melybe a terv fő vonalainak felismerhető állandósága mellett lényeges új elemeket is beiktatott – mindenekelőtt az átalakulás egész birodalomra kiterjedő alkotmányos jellegének erőteljesebb hangsúlyozását. Ismét csak részletes forgatókönyvvel van dolgunk. Most öt hónapra, az 1860. szeptember – 1861. január közötti időszakra tervezett. Megtartotta a koronától kiinduló „államcsíny ” fogalmát, de már nem „ pátens ”, hanem „ a prag matica sanctiót megerősítő és kiegészítő cs. kir. diploma” formájában kívánta azt bejelenteni, amit kiegészít az annak megtartására teendő „császári eskü ” követel ményével. A következő kötelezvény kibocsátását javasolta az uralkodónak: „...a létező törvények megszüntetésének, megváltoztatásának vagy magyarázatának, valamint uj törvények alkotásának joga... jog egyenes vagy közvetett uj adók kivetésére vagy a létezők megváltoztatására, a beviteli, átviteli és kiviteli vámoknak, a díjaknak és illetékeknek, a só árának és a dohány-egyedáruság tárgyainak megállapí-Vonzások és taszítások – Dessewffy Emil konziliáriusi szerepben, 1859–1860 253 37„G.” aláírással [Apponyi] levél Dessewffyhez, Bécs, 1860. szept. 6. (Német nyelvű.) MNL OL P 90 5/e. 38A birodalmi tanács üléseiről beszámolók: PN, 12. évf. 1861. szept. 13 – okt. 3.; Idősb Szőgyény-Marich László országbíró emlékiratai... III. 56., vö. Dessewffy levele Szőgyényhez, Szentmihály, 1860. okt. 3. Uo. 211.; Dessewffy levele Szécsenhez, Szentmihály, 1860. szept. 27., Dessewffy levele Apponyihoz, Szentmihály, 1860. szept. 30. MNL OL P 90 5/d. A beszédeket ismerteti: Berzeviczy: i. m. III. 111–115.
