Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Műhely - Deák Ágnes: Vonzások és taszítások - Dessewffy Emil konziliáriusi szerepben, 1859-1860
bevezetéséről szó sem lehet a Lajta egyik oldalán sem, kapott a javaslaton, s – bár két hónappal korábban még egész biztosan hallani sem akart volna róla – beleegyezett a birodalmi tanács hatáskörének bővítésébe, ami az első botorkáló lépésnek bizonyult az uralkodói szuverenitás korlátozásának útján.30 Az 1862. évi költségvetési előirányzat felülvizsgálata kapcsán a megerősített birodalmi tanács által választott ún. huszonegyes bizottság munkálatait a pénzügyi bajok politikai forrásvidékének vizsgálatára is kiterjesztette. A bizottságban sikerült a magyar tagoknak a többséget maguk mellé állítani, s jelentésükben felvetni programként a tartományok belügyei autonóm intézésének jogát, történeti-politikai hagyományaik tiszteletben tartásának szükségességét, a helyhatósági autonómia elvének elismerését. Augusztus elején a sajtóban is megjelent a bizottsági többségi javaslat.31 A bécsi tanácskozások árnyékában nyáron folytatódott Magyarországon a kulturális ünnepségek, társasági összejövetelek sora. Dessewffy is részt vett például július elején a sárospataki kollégium háromszázados ünnepén Vay Miklóssal együtt, a díszebéden beszédet is mondott más, markánsan ellenzéki szónokok társaságában.32 Dessewffy minden bizonnyal pontosan tudta, hogy Bécsben az üléstermi viták paravánja mögött az uralkodóval már bizalmas eszmecsere indult, amiben Szécsen Antalnak volt döntő szerepe, akinek értékvilága és politikai nézetei leginkább megfeleltek Ferenc József feltétlen lojalitást váró maximáinak és az egységes, erős birodalom célkitűzéseinek. Szécsen az ideális személy volt arra, hogy a bizalmatlanság falát az uralkodó lelkében legalábbis megkezdje lebontani. Augusztus 25–26-án Ferenc József elnökletével külön konferencia tárgyalta a magyarországi teendőket a magyar birodalmi tanácsosok, Rechberg, Nádasdy Ferenc gróf igazságügyminiszter, valamint Gol·uchowski részvételével. Ekkorra már láthatóan kezdett az uralkodó megbarátkozni azzal, hogy a magyar történeti alkotmányt, nem beleértve persze az 1848. áprilisi törvényeket, módosításokkal újra érvényesnek ismerje el. Leginkább az érdekelte, hogy legfőbb hadúri jogát a történeti alkotmány elismerie, s Szécsen e tekintetben megnyugtathatta.33 Dessewffy a távolból figyelte az eseményeket, természetesen nem akart puszta szemlélője lenni a tervezett nagy fordulatnak, kész volt terve: a 21-es bizottságbeli siker után következzen a birodalmi tanács plénumának vitája, azután a tanács elnapolása vagy feloszlatása, majd pedig két-három hét alatt egyszerre véghez lehet vinni az „államcsínyt ”. Augusztus végén Apponyi előzetesen megbeszélt fedőszö Műhely 250 30A miniszteri konferencia ülésének jegyzőkönyve, 1860. júl. 5. In: Ministerratsprotokolle... IV/2. 301–304. 31„A birodalmi tanács többségének és kevesebbségének javaslata.” PN, 11. évf. 201–3166. sz. 1860. aug. 31. 32B. Podmaniczky Frigyes: Naplótöredékek 1824–1887 . 3. kötet. Budapest, 1888, 100. 33Az 1860. augusztus 25–26-i konferencia üléseinek jegyzőkönyve. In: Ministerratsprotokolle... IV/2. 473–492.
