Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Műhely - Deák Ágnes: Vonzások és taszítások - Dessewffy Emil konziliáriusi szerepben, 1859-1860
veggel táviratban értesítette: a dolgok „fordulati ponton” állnak, a császár felszólí totta őket az ügyek átvételére, s Dessewffy azonnal jöjjön „irományával ” együtt Bécsbe. Dessewffyt éppen súlyos köszvény gyötörte, augusztus 28-án válaszolt: félmegoldást nem tart elfogadhatónak, s olyanban nem kíván egyáltalán részt venni. Feltételeket szabott és bizonytalankodott Szécsenhez intézett bizalmas levelében is augusztus 29-én: meg van győződve arról, hogy csak teljes fordulat esetén van esély a sikerre, de 1859-hez képest, írja, még több előzetes garanciára van szükség. Biztos akart lenni, hogy a császár őszintén, hátsó gondolat nélkül kész az általa javallott fordulatra, s erre Apponyi táviratában nem látott megkérdőjelezhetetlen biztosítékot – joggal. Nem akarta megismételni az 1859. augusztusi és októberi fiaskót, inkább elvbarátaira bízta volna a tárgyalásokat. Másrészt viszont érezte magatartásának ellentmondásosságát: „Végül kérdem magamtól, az országban betöltött állá somban, az én előéletemmel, Hozzátok fűződő viszonyom folytán és az ügyhöz kapcsolt nagy felelősséggel megférne-e karakteremmel , hogy a kulisszák mögött marad jak, a szuflőr szerepét játsszam, és abban az ügyben, amelynek megfogalmazásában oly nagy szerepem van, a tettekben a felelősséget a ma és a holnap világa előtt ne vegyem nyíltan magamra? Ismét csak nemmel kell felelnem. ” [Kiemelések az erede tiben – D. Á.] Kijelentette ezek után, hogy ha bécsi barátai elengedhetetlennek tartják részvételét a tárgyalásokban, de csakis az uralkodó kifejezett hívására hajlandó oda utazni, személyéről azonban ekkor sem rendelkezhetnek, nem várhatják, hogy hivatali posztot vállaljon. Mindenekelőtt azt kívánta tesztelni, hogy az uralkodó szemében „persona grata ”, vagy legalábbis elfogadható személy-e. Ha nem, feltét lenül háttérben kíván maradni. Levelének átadóját arra utasította, hogy néhány napig Bécsben várjon a válaszra.34 Szécsen válasza méltán értetlenkedő volt: Dessewffy nem akar a kulisszák mögött maradni, ez jól van; azt kívánja, hogy az uralkodó maga hívja tárgyalásra, rendben van. De azután mi legyen, milyen pozíciót szán magának – „dirigáló miniszter hivatalos jelleg nélkül ”? Egy nappal később Apponyi is reagált: szükségük van Dessewffyre, jöjjön, válasszon olyan szerepet magának, amilyet akar. Az uralkodó viszont nem rendelheti őt Bécsbe, hiszen azzal már elkötelezné magát a fordulatra, ehhez tehát ne ragaszkodjon.35 Dessewffy rá jellemző módon válaszolt: felvázolta lépésről lépésre az általa elképzelt „dráma ” forgatókönyvét: a 21-es bizottság javaslatát fogadja el vagy uta sítsa el a birodalmi tanács; ha az uralkodó hívatja ezután a magyar férfiakat, jelentsék ki: az abszolutizmus tarthatatlan, s a minisztereket le kell váltani (a pénzügyminiszter Ignaz Plener, illetve Rechberg kivételével, aki a külügyek vitele mellett azonban ne avatkozzon a belügyekbe; külön hangsúlyozza, hogy Thunt, Nádasdyt, Vonzások és taszítások – Dessewffy Emil konziliáriusi szerepben, 1859–1860 251 34„Csarada” aláírással távirat Eduard Honsenhez Nyíregyházára [hátoldalán Dessewffy ceruzás jegyzete a távirat valódi értelméről és küldőjéről], MNL OL P 90 d/e, Dessewffy levele Szécsenhez, Szentmihály, 1860. aug. 28. (Német nyelvű.) Uo. 5/d. 35Szécsen levele Dessewffyhez, [Bécs] 1860. aug. 31. (Német nyelvű), Apponyi levele Dessewffyhez, Bécs, 1860. szept. 1. MNL OL P 90 5/e.
