Levéltári Közlemények, 88. (2017)
A reformáció és magyarországi öröksége - Csepregi Zoltán: A reformáció kezdetei II. Lajos Magyar Királyságában
ánus megnyilvánulások után az egyértelmű reformátori bizonyság 1527-ből származik.65 Fennmaradt szövegek hiányában a tettleg történt hitvallások közé tartozik az udvari megzenésítési megbízás mellett klerikusok házassága (Leonardus, Kresling,66 Hensel, 67 Staudacher) és két lutheranizmussal vádolt személy máglya-, illetve mártírhalála (az 1524-ben ismeretlen helyen kivégzett Johannes Baum -gartneré és névtelen budai sorstársáé).68 Szólnom kell a táblázat többi kérdőjeléről is. A kisszebeni Johannes (Cibinianus) prédikátort az 1599-es Hypomnéma 69 emelte be a magyarországi protestáns szent hagyományba. Ennek szerzője, Severinus Sculteti még saját szemével látta azt a levelet, melyet a kassai Antonius Transylvanus70 intézett 1530-ban állítólag szak ra men tá rius kisszebeni kollégájához.71 Sculteti 1530-as évszá mot említ, de több érvet mérlegelve is mindenképpen ez a dátum a terminus post quem. De mivel Kisszebenben már 1524-ben kimutatható egy Johannes nevű pap, és az évfordulós igyekezetek inkább a korai, mint a kései datálásokban érdekeltek, ezért a modern szakirodalom eme lappangó levelet az 1524-es évhez köti,72 így 2014-ben több helyen is megülték Johannes Cibinianus reformátori fellépésének 490-ik jubileumát. Ugyanez a Hypomnéma említi Veit Oertel Winsheimiust, a későbbi wittenbergi professzort a hazai reformátorok között. Oertel 1502-ben született, csak jóval később, feltételezett budai működése után szerzett magiszteri fokozatot, tehát ha meg is fordult valamelyik budai iskolában, segédtanárnál, famulusnál többre itt nem vihette. A budai tartózkodásra (még kevésbé a reformátori tevékenységre) a kései Hypomnémá n kívül nem akad más írott forrás. Mégsem vetném el teljesen A reformáció kezdetei II. Lajos Magyar Királyságában 19 65Percy Stafford – Helen Mary Allen (eds.): Erasmus Roterodamus. Opus epistularum denuo recog nitum et auctum. Oxford, 1906–1958, 7. kötet, 2–5. (Nr. 1803, 1527. 03. 28.); Egyháztörténelmi emlékek... 1. kötet, 325–326. (Nr. 321, 1527.05.23). Vö. Csepregi: A reformáció nyelve... 91–92. 66Johannes Kresling (Buda, 1488/90 – Selmecbánya, 1549): Csepregi: A reformáció nyelve... 33–38., 57–63.; Evangélikus lelkészek... I/1., 894.; Magyar Művelődéstörténeti Lexikon ... 6. kötet, 315.; Melanchtons Briefwechsel... 12. kötet, 466–467. Vö. Egyháztörténelmi emlékek... 1. kötet, 203– 204. (Nr. 196), továbbá Lorenzo Campeggio pápai legátus 1525. 06. 18-i jelentése: Magyarországi pápai követek... 224.; Egyháztörténelmi emlékek... 1. kötet, 207. (Nr. 200). 67Egyháztörténelmi emlékek... 2. kötet, 130–132. (Nr. 120); Zoványi: i. m. 103–104. 68Csepregi: Lutherani omnes... 69Hypomnema sive admonitio brevis ad Christianos regni Vngarici cives de asserenda et retinenda veteri seu auita vere Christiana doctrina in Confessione Augustana comprehensa. Bartphae MDXCIX. Gedeon Borsa et al. (szerk.): Régi magyarországi nyomtatványok . 1–4. Budapest, 1971– 2012, 854. Fol. 17r-v.; Csepregi: A reformáció nyelve... 431–432. 70Antonius Transylvanus (Erdély – Kassa, 1534/35): 1529-től kassai plébános. Csepregi: A reformá ció nyelve... 97.; Evangélikus lelkészek... I/3., 377. 71Egyháztörténelmi emlékek... 2. kötet, 91–92. (Nr. 86). 72Miloslava Bodnárová: Sabinov v stredoveku (do r. 1640). Dejiny Sabinova. Zost. Peter Kónya. Presov, 2000, 109–110.; Zost. Peter Kónya – Zoltán Csepregi: Tri lutherské vyznania viery z Uhorska. Három lutheri hitvallás Magyarországon. Drei lutherische Glaubensbekenntnisse aus Ungarn. Prešov, 2013, 15–16.
