Levéltári Közlemények, 88. (2017)
A reformáció és magyarországi öröksége - Csepregi Zoltán: A reformáció kezdetei II. Lajos Magyar Királyságában
ezt az adatot, hiszen a Scultetihoz eljutott információ valószínűleg wittenbergi magyaroktól, Oertel saját diákjaitól származik, akik szóban hallhatták mesterüktől, hogy fiatalkorában megfordult Magyarországon, akár éppen Grynaeus társaságában, ahogy ezt a Hypomnéma említi. (De természetesen nem a kitalált budai egyetem professzoraként, amivé a hír a historiográfiában később nőtt).73 Az egy háztörténeti hagyományt tehát, mivel akár megbízható szóbeli közléseken is alapulhat, e személynél juttatom kivételesen szóhoz. Láttuk, hogy a negatív listát a pletykákon és tévedéseken kívül az anakronisztikus antedatálások is jelentősen bővítik (pl. Thomas Preisner, Johannes Cibinianus). Ezek között valószínűleg rekordot tart Basilius Modonius báni lelkész. Azt a fantasztikus gondolatot, hogy a magyarországi reformáció a Trencsén vármegyei Bán mezővárosban vette kezdetét, a 18. századi polihisztorok id. Johannes Burius 17. századi Micae c. kéziratából merítették. Ennek köszönhetően sok iskolatörténet is az 1525-ös évvel és Bánnal kezdte el az evangélikus iskolák időrendi tárgyalását. Ebben az igyekezetben felismerhető talán az a törekvés, hogy szlovák anyanyelvű evangélikus szerzők szlovák nyelvterületen helyezzék el a szlovák evangélikusság lelki-szellemi bölcsőjét.74 Ami Modoniust illeti, neve a szakirodalomban csak ebben a félreolvasott formában fordul elő, pedig Basilius Mockoniust takarja, aki a 16. század végén, két generációval később lelkészkedett ezen a tájon.75 A budai születésű Johannes Ferber 1524-től Brandenburgi György titkára és káplánja volt (a sacris et a secretis ), javadalmát tekintve pedig Békés mezőváros plébánosa.76 Rendszerint ura budai rezidenciáján tartózkodott, vagy kisebb kikül detésekben járt el (személye tehát soha sem a békési reformáció szempontjából volt érdekes). A kutatás meggyőző következtetése volt, hogy az őrgróf olyan embert alkalmazott e kettős bizalmi állásban, aki osztotta, vagy legalábbis tolerálta az ő ekkor már elkötelezetten Luther-párti nézeteit.77 Ferber mint művelt, jól tájé kozott budai német polgár számára ez a követelmény nem jelenthetett irreális elvárást. A mostani reformáció-jubileumhoz kapcsolódó iratfeltárás hozta napvilágra viszont Ferber egy levelét, melyet 1537-ben tábori prédikátorként írt Katzianer seregéből Eperjes városának. Továbbra is az egyházi reformokkal szimpatizáló klerikus marad, de folyamatosan a hatalom erőterében és politikai megbízatásokkal. E levelében is keverednek a kettős feladatából fakadó témák.78 A reformáció és magyarországi öröksége 20 73Borzsák István: Simon Grynaeus – a Corvin-könyvtár őre? Antik Tanulmányok , 1964. 263–274. 74A nézet népszerűsítői, Paulus Wallaszky és Martinus Klanitza közvetlenül Daniel Krmann Historia ecclesiastica Hungariae c. kéziratát idézik. Az egyetlen józan kivétel a 18. századi histori ográfiában Johannes Rezik Gymnasiologiája . 75Evangélikus lelkészek... I/2., 99. 76Egyháztörténelmi emlékek... 1 . kötet , 154. (Nr. 258). 77Másként áll a helyzet ugyanebben a Brandenburgi-uradalomban Kenderesi János simándi plébá nossal, akinek Márki Sándor logikusnak tűnő következtetéssel, ám minden alap nélkül tulajdonított Luther-párti nézeteket. Csepregi: A reformáció nyelve... 103–106. 78Štátny archív v Prešove, Pobočka Prešov, Archivum Civitatis Eperiesiensis, Eperjes város levéltára 2774. Az adatért H. Németh Istvánnak tartozom köszönettel.
