Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Levéltári kutatások - módszertan és gyakorlat - Makó Imre: Az első világháborús veszteségkutatás forrásai a területi levéltárakban
191 MAKÓ I MRE AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚS VESZTESÉGKUTATÁS FORRÁSAI A TERÜLETI LEVÉLTÁRAKBAN Bevezető A háború kezdetétől elszenvedett súlyos veszteségek nyomán természetes igényként jelentkezett a hősi halottak emlékének megörökítése, annál is inkább, mivel többségüket idegen földben, jeltelen tömegsírba temették el. Kecskemét város kezdeményezésére 1914–1915 fordulóján az ország törvényhatóságai sorra kinyilvánították, hogy „a béke helyreállítása” után megörökítik az elesett katonák emlékét.1 A társadalmi alapon 1914-ben szerveződött Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottság (HEMOB) felvállalta az adatok folyamatos összegyűjtését, amelyhez a közigazgatási hatóságok közreműködését kérte. Fő célkitűzése arra irányult, hogy a háború után az ország településein emlékműveket emeltessen a harctéren szerzett sebesülésük vagy betegségük folytán elhalt hősöknek. A belügyminiszter 1915 nyarán ezt körrendeletben is propagálta.2 A társadalmi kezdeményezéseket az 1917. évi, „a most dúló háborúban a hazáért küzdő hősök emlékének megörökítéséről” szóló VIII. törvénycikk emelte hivatalos szintre. Ez kimondta, hogy azok nevét, „akik életükkel adóztak a veszélyben forgó haza védelmében”, minden helység anyagi erejének megfelelő, méltó módon örökítse meg. A végrehajtási utasítás ennek legalkalmasabb módját a nevek bevésésére létesítendő, művészi kivitelű emlékműben jelölte meg, hangsúlyozva azonban, hogy a megvalósítás ideje a háború befejeztével érkezik el.3 Az összeomlás, az 1918–1919. évi forradalmi események, az idegen megszállás, majd a Trianonnal bekövetkező állapotok átmenetileg háttérbe szorították az ügyet. „A hősök emlékének megörökítéséről” 1922-ben kiadott rendelkezés – tekintettel az ország súlyos gazdasági helyzetére – elsősorban még az eszme felkarolását és az erőforrások gyűjtését szorgalmazta,4 később azonban, de még a két világháború közötti években, a legtöbb község felállította hősi emlékművét vagy emléktáblát állított. A nagyobb lélekszámú városokban ugyanakkor – rendszerint a hatalmas névanyag elhelyezésének technikai akadályaira hivatkozva – elmaradt a nevek felvésése, 1 Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltára Hódmezővásárhelyi Fióklevéltár (a továb biakban: MNL CSML HF), Hódmezővásárhely Város Törvényhatósági Bizottsága, Közgyűlési jegyzőkönyvek (a továbbiakban: IV. B. 1402a), 6/1915. közgy. sz.; MNL CSML HF, Hódmezővásárhely Város Tanácsa, iratok (a továbbiakban: IV. B. 1405b), II. 4421/1917. 2 18.987/1915. B. M. eln. sz. körrendelet. Belügyi Közlöny , 1915. 668. 3 14.730/1917. B. M. eln. sz. rendelet. Magyarországi Rendeletek Tára , 1917. 1913. 4 20.331/1922. B. M. sz. körrendelet. Magyarországi Rendeletek Tára , 1922. 230.
