Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Munkavégzés és szabadidő-kultúra a 19-20. században - Szakács Annamária: A hadigondozás úttörői és önkéntes hősei - ifj. Teleki Sándor 1915-ös hadigondozási munkája naplója tükrében
Naplóbejegyzéseiből nem derül ki pontosan, hogyan került kapcsolatba a hadigondozással, azon belül is a lábadozó sebesülteket elhelyező otthonokkal, a hadifoglyokkal. A témához kapcsolódó első bejegyzését 1914. december 11-én írta. Ifj. Teleki Sándor első világháborús hadigondozási tevékenysége Tanulmányomban a naplóírónak a hadigondozás terén végzett munkássága bemutatása 1915-re korlátozódik. Ennek oka egyrészről az, hogy az 1914-ben írt, e témával kapcsolatos jegyzetek csak decemberre, és ebből kifolyólag csak néhány bejegyzésre korlátozódnak, másrészről terjedelmi korlátok miatt most érdemes kizárólag a – hadigondozás szempontjából is – zavaros 1915-ös évre összpontosítanunk. Teleki Sándor önkéntes alapon vett részt a sebesült katonák ápolásának megszervezésében. Ebben aktív társa volt felesége, Kende Júlia, aki Szikra álnéven korának kedvelt és meghatározó személyiségének számított az irodalmi életben. Szikra többek között azon dolgozott, hogy a beteg és sebesült katonákat kicseréljék, ugyanis a magyarok nagy része Ausztriában, míg a ciszlajtániai területről származók többsége nálunk került kórházba. A Munkácsi utcai hadikórház 500–560 fős állományából például csak 80–100 volt magyar. (1915. január 10-i naplóbejegyzés.) Telekinének közel 10 hónapnyi munkájába került a csere elintézése (1915. június 25.) Ebben a munkában minden segítséget megkapott Tisza István miniszterelnöktől, aki szintén szívén viselte az ügyet. Emellett megszervezte, hogy magyarok önkéntes alapon menjenek ki azokhoz a beteg katonákhoz, akik külföldön maradtak.9 Ezen felül Teleki grófné, akit naplójában Teleki Sándor Iskának szólít, a Munkácsi utcai hadikórház élelmezési osztályának a vezetője volt. Munkájának elismeréseként a Vöröskereszt II. osztályú tiszteleti jelvényével tüntették ki (1915. augusztus 27.) Teleki Sándor fő feladata az 1914. szeptember 21-én megalakult Lábadozó Sebesülteket Elhelyező Bizottság vezetése volt, melynek az elnöki posztját Josipovich Gézával10 együtt töltötte be. A bizottság irodáját Budapesten, az Andrássy út 8. szám alatti ház I. emeletén rendezték be. Tisztviselői karral, a többi társadalmi szervezethez hasonlóan, a Lábadozó Sebesülteket Elhelyező Bizottság sem rendelkezett. Csupán tiszteletbeli tisztviselői voltak, ami nehezítette a hatékony munkavégzést. Ezeket a lábadozó otthonokat olyan katonák számára tartották fenn, akiknek az orvosi kezelése már véget ért és további pihenésre, megerősödésre volt szükségük. Emellett munkaközvetítő és elhelyező hivatalt is működtettek, valamint a polgári életbe visszatért rokkantak gondozására Budapesten és országszerte rokkantgyámi szervezetet létesítettek. 1915 októberében, egyéves fennállásuk alkalmából részletes, a kiadásokra is kitérő összegző jelentést adtak ki, A hadigondozás úttörői és önkéntes hősei – ifj. Teleki Sándor 1915-ös hadigondozási munkája... 121 Szerkesztette: Dr. Keresztes Gábor. III. kötet. Budapest, 2017, 516–527. http://www.dosz.hu/ dokumentumfile/TSZ_Kotet_III_2017.pdf 9 Budapesti Hírlap , 1915. június 9. 159. sz. 10. 10 Josipovich Géza (1857–1934) politikus, az Osztrák–Magyar Bank főtanácsosa, horvát-szlavóndalmát miniszter.
