Levéltári Közlemények, 87. (2016)
Irodalom
1 Nem sokkal a háborús rombolások után készült iratok ezek, melyek jelentős hányada kérdőív után készült, így adatgazdagságuk megadja a lehetőségét a későbbi összehasonlításnak. Ez utóbbi azért is könnyű, mert a könyv szerkezete világos: a települések betűrendben követik egymást, megkönnyítve ezzel a keresést. Az olvasóbarát törekvés nem csak ezen a téren mutatkozik meg. Személyes megjegyzés, de örömmel láttam, hogy a szerkesztők a források közlésének azt a módját választották, amely a nyelvhelyességi, helyesírási hibák kijavítását követően tárta csak a nagyközönség elé a forrásokat. Sokkal olvasóbarátabb ez ebben a formában, mintha helyesírási ismereteinket fitogtatva felkiáltójelet tennénk például minden betütévesztés után. Kritikával csak annyiban illetném a kötetet, hogy bár a logikus renden túl tartalomjegyzék és személynévmutató is segíti a tájékozódást, jómagam szerencsésnek találtam volna, ha akár az utóbbi helyett egy kulcsszavas jegyzék talál helyet az utolsó oldalakon. Ez átláthatóbbá tette volna például azt, hogy mely települések voltak kitéve a német, a szovjet vagy mindkét fél erőszakoskodásának. A kötet kilenctizedét alkotják a források, a könyv elején négy rövid tanulmány tárgyalja a korszakot. Bár az írásokat külön szerzők jegyzik és a címek is elkülönülnek, a szöveg mégis összefüggően olvasható, és szinte észre sem vesz- szük, hol tette le az egyik szerző a tollat, s hol vette fel a másik. A tanulmányok a háború más-más aspektusára helyezik a hangsúlyt, együtt azonban sok részletre kiterjedő panorámaképet kapunk a front hatásairól. Bödő István Fejér megye a második világháborúban című tanulmánya 1938-tól vizsgálja a megye történetét, de írása középpontjában az 1944-1945-ös évek állnak, hiszen ekkor érkezett a front, előtte pedig a nyilas hatalomátvétel már mindennapossá tette a terrort. Az írás leginkább hadtörténeti szempontból tárgyalja a megye történetét, így azt a kétes értékű világtörténelmi eseményt is, miszerint ezen a frontszakaszon indult meg a Harmadik Birodalom utolsó támadó hadművelete 1945 márciusában. A forrásokat olvasva a helyiek vélhetően veszni hagyták volna ezt a hírnevet, ha ezzel a háborús időszakot megrövidíthetik. Czetz Balázs tanulmánya (A háború civil áldozatai Fejér megyében) rendkívül fontos témát tárgyal, de egyúttal rendkívül nehezet is, hiszen nagyon kevés forrás áll rendelkezésünkre. Ugyanakkor már a néhány felidézett eset (a kápolnapusztai, a borbálapusztai, illetve a székesfehérvári kivégzés) érzékelteti a háborús helyzetben tomboló barbarizmust. A további áldozatok felkutatására a szerző anyakönyveket használ, noha ez is csak becslést eredményez. A módszer Czetz Balázs által is említett legfőbb korlátját az jelenti, hogy nem minden esetet jegyeztek be az anyakönyvekbe, a szűkszavú bejegyzések is csak ritkán közük az elkövetőket, a körülményeket, és nem tudhatjuk meg például, hány öngyilkosság hátterében állt háborús neurózis. A tanulmány értéke azonban vitathatatlan, hiszen az áldozatok felsorolásának települési bontása sokkoló közelségbe hozza a háborús pusztításokat. Kovács Attiláné Fejér megye gazdaságának második világháborús kárai című írása az anyagiakban keletkezett veszteségekre hívja fel a figyelmet. Számomra Irodalom 365
