Levéltári Közlemények, 87. (2016)
Habsburgok és Magyarország a kiegyezést követően - Fiziker Róbert: "A zsidó lakosság rendkívüli hazafias. Mi ezt sohsem fogjuk elfelejteni". IV. Károly és a zsidóság
Habsburgok és Magyarország a kiegyezést követően elhunyt nagy uralkodó sugárzó dicső emlékének fényébe és oltalma alá kerüljön. ”69 Károly már trónörökösként zsidó katonákat és tiszteket tüntetett ki. Csernovicban, 1915. április 20-án így méltatta a helyi zsidóságot: „Hazafiasságuk miatt hitfelekezetük az orosz uralom alatt sokat szenvedett. A zsidó lakosság rendkívül hazafias. Mi ezt sohsem fogjuk elfelejteni”70 A következő évben Marosvásárhelyen Lővy Ferenc rabbit a hitközségről és a menekültekről kérdezte. „Érdekes, valóban érdekes!”7' - sommázta a benyomásait. Bár ehhez a lakoni- kus megjegyzéshez érdemes Karl Kraus véleményét is idézni, aki így számolt be Károly „egy halomnyi beteg és lerongyolódott koldusnak tetsző” katona előtt tett látogatásáról: „Öt másodpercenkénti rendszeres időközökben [... ] csak vagy »Aha! Nagyon szép!« vagy »Aha! Nagyon jó!« vagy »Aha! Nagyon derék!« vagy »Aha! Csak így tovább!« szavakat hallani. Két órán át.”72 Az Egyenlőség háborús krónikája kb. kétszáz olyan esetről tudott, amikor a trónörökös zsidóhitű katonákat a harctereken „személyesen dekorált”.73 Köztük az egyetlen főhadnagy, aki a királytól megkapta a Lipót-rend hadiékítményes nagykeresztjét a kardokkal - a legnagyobb kitüntetést, amit tartalékos tiszt egyáltalán kaphatott - Szilárd Béla 37 éves magántisztviselő majd automobil-kereskedő volt.74 Az uralkodó 1916. december 11-én a Burgban fogadta a bécsi hitközség képviselőit. „A zsidó lakosság mindig bizonyította Házam és a haza iránti hűségét és ragaszkodását. És a jelenlegi nagy időkben is áldozatkészen járult vérével (és vagyonával az Isten kegyes segítségével elért) sikerek kivívásához. Biztosíthatom hitfeleiket arról, hogy országaimban korlátlanul élvezhetni fogják a minden polgárt megillető jogokat” - fogalmazott a császár, majd hozzátette: „Die jüdischen Soldaten haben sich sehr brav verhalten.”75 A hazai zsidóság várakozásait fejezte ki a kunhegyesi orthodox hitközség elnökségének a Császári és Királyi Kabinetirodába eljuttatott levele. Ebben „kifejezést adandók a trón iránti törhetetlen és tántoríthatatlan ragaszkodásunknak, Érte, Éelséges Házáért és Hazánkért életet, vért áldozni kész magyar ragaszkodásunknak”.76 A budavári koronázó templomban tíz helyet tartottak fenn a rabbik és a hitközségi vezetők számára, a fővárosi hitközségek képviselői a Pénzügyminisztérium tribünjén foglaltak helyet (a kalocsai főrabbi lányának a Szent György tér nyugati részén lévő járdán jutott hely). A koronázási ajándékot átadó küldöttségben és a királyi ebédet rendező bizottságban is voltak zsidók. Az Egyenlőség 69 Egyenlőség, XXXVI. évf. 7. sz. 1917. február 17. 12. o. 76 Szabolcsi: i. m. 190. o. 7^ Egyenlőség, XXXV. évf. 43. sz. 1916. október 28. 10. o. 77- Karl Kraus Az emberiség végnapjai című műve V. felvonásának 37. jelenetét idézi Fiziker Róbert: „Alles geprüft und erwogen”? A Habsburg-Lotaringiai család és az első világháború. Levéltári Szemle, 64. évf. 2014/4. 61-74., itt 70. o. 7T’ Egyenlőség, XXXV. évf. 48. sz. 1916. december 2. 13. o. 74 Szabolcsi: i. m. 206. o. 76 „A zsidó katonák nagyon bátran viselkedtek." Uo. 190. o. 76 MNL OL K 148 524/1917., 1-319. a. sz. 88
