Levéltári Közlemények, 87. (2016)
Habsburgok és Magyarország a kiegyezést követően - Schwarczwölder Ádám: A király válaszúton. Ferenc József és a Bánffy-kormány válsága
A király válaszúton. Ferenc József és a Bánffy-kormány válsága Széli viszont a sajtónak és tárgyalópartnereinek is úgy nyilatkozott, hogy nem óhajt miniszterelnök lenni, megbízatása csak a béke megteremtésére irányul. Nehéz megállapítani, hogy valóban így gondolkodott-e, mindenesetre Bánffy Széli küldetését megpróbálta rossz színben, visszalépésként feltüntetni a király előtt. Két héttel korábban még a kormányfő ajánlotta Széli kihallgatását, január 31-én azonban már Széchényi Manó király személye körüli miniszteren keresztül azt jelentette az uralkodónak, hogy „[az ellenzékiek] ma még követelőbbek, mint eddig, annak fő oka Széli sok fecsegése, abból következtetik, hogy a korona mindenáron békét akar, most ehhez mérik követeléseiket. [...] a Széli küldetése, magatartása és fecsegése [...] a kabinet, de főként az én tekintélyemet teljesen tönkretette.”53 Ezzel szemben a tárgyalások során nem történt visszalépés, igaz, előrelépés sem. Az ellenzék mindenesetre Széliben látta a jövőt. „A helyzetnek bonyodalmai és veszélyei el volnának hárítva abban a pillanatban, melyben Te vállalkoznál kabinetalakításra” - írta neki Apponyi Albert január 27-én.54 Apponyinál azonban fontosabb szerepet játszott a Nemzeti Párt másik vezetője, Horánszky Nándor, aki egyértelművé tette, hogy Széli vezetése alatt a Nemzeti Párt teljes programjának feladásával hajlandó lenne a pártfúzióra. Úgy tűnik azonban, hogy az uralkodó egyelőre kitartott Bánffy - és vele a fent idézett követelései - mellett. E tekintetben a döntő fordulat február 15-én következett be. Horánszky Nándor ezt megelőzőleg Bécsbe utazott, hogy régi barátját, Kállay Béni közös pénzügyminisztert meggyőzze Bánffy menesztésének és ezáltal a kompromisszum megkötésének szükségességéről. Ez minden bizonnyal sikerült, sőt arra is rávette Kállayt, hogy Ferenc Józsefet is ebbe az irányba befolyásolja. Bár valószínűleg sosem fogjuk megtudni, pontosan mit mondott neki, tény azonban, hogy február 15-én hajnali fél 4-kor Kállay bebocsátást nyert az uralkodóhoz, aznap délután pedig Bánffy mindössze 15 perces audienciáján kénytelen volt benyújtani lemondását.55 A király álláspontváltozását világosan tükrözi Bánffy beszámolója a kormány többi tagjának: miután az audiencián meggyőződött, hogy „Ő Felsége a pártok közötti kiegyezés létesítésének nem sikerülte esetére oly erélyesebb rendszabályok alkalmazásához, mint aminőkre az 1898. évi december hó 11-én kelt legfelsőbb elhatározásával a kormányt felhatalmazni méltóztatott, a jelenlegi viszonyok között nem hajlandó hozzájárulni, ”56 jobbnak látta felajánlani a kormány lemondását. 55 Bánffy táviratát idézi Sárkányné Halász: i. m. 110. o. Január-február folyamán Bánffy több, hasonló hangvételű táviratot juttatott el Ferenc Józsefhez. Bánffy - aki már korábban felajánlotta lemondását - feltehetően nem saját, hanem az általa utódjának kiszemelt Fejérváry Géza érdekében igyekezett aláásni Szélit. 54 Idézi Sárkányné Halász: i. m. 107. o. 55 Az audienciákat lásd a táblázatban. Kállay február 15-i hajnali kihallgatását a szárnysegéd a február 14-i oldalon tüntette fel a naplóban. Horánszky és Kállay szerepére Horánszky: i. m. 350-353. o. Az eset megtörténtében nincs okunk kételkedni, viszont a kötet némileg félrevezető, ugyanis Kállay közbenjárása - legalábbis közvetlenül - csak Bánffy lemondását eredményezte, Széli megbízatását még nem, arra csak február 20-án került sor. 56 MNL OL K 27, az Í899. február 18-i minisztertanács jegyzőkönyve, f. 5-6. 73
