Levéltári Közlemények, 87. (2016)

Habsburgok és Magyarország a kiegyezést követően - Schwarczwölder Ádám: A király válaszúton. Ferenc József és a Bánffy-kormány válsága

Habsburgok és Magyarország a kiegyezést követően

Bánffy utódaként elsősorban Széli jöhetett számításba. A Szabadelvű Párt óliberális, merkantil csoportja - amely végig támogatta Bánffyt - viszont ellenezte a Nemzeti Párttal való fúziót és Széli békítő politikáját, ezért ők inkább Fejérváry Gézát látták volna a kormányfői pozícióban, és Bánffy is őt ajánlotta a királynak. Bármennyire is kedvelte azonban Ferenc József Fejérváryt, az adott viszonyok között Széli sokkal alkalmasabb volt a béketeremtő szerepére, így február 20-án őt bízta meg kormányalakítással.57 Ettől a ponttól kezdve felgyorsultak az események. Széli hamarosan megkötötte az ellenzéki pártokkal a paktumot,5* amit február 25-én bemutatott Ferenc Józsefnek, február 27-én megtörtént az új Széli- kabinet kinevezése, március első napjaiban pedig - bár a Tisza-gárda fenntartását fejezte ki - a Nemzeti Párt és a kormánypárt fúziójára is sor került.

*

Lukács László egy későbbi visszaemlékezésében az „örökösen paktumozó”, ellenzéki körökben is népszerű Szélinek tulajdonította a megegyezés sikerét, mondván, a Széli „személyébe helyezett bizalomnak és az ő nagy rábeszélő képességének lehetett köszönni azt, hogy az ellenzék az ő kezéből mint vívmányt fogadta azt, amit mindenki másnak feltétlenül megtagadott volna.”59 Lukáccsal csak részben érthetünk egyet. Ha a paktum szövegét összevetjük a tárgyalások során megfogalmazott ellenzéki követelésekkel, valamint a Ferenc József által az idézett iratban lefektetett pontokkal, akkor egyértelműen az ellenzék sikere rajzolódik ki. Bár a király nem ezt szerette volna, az indemnitást, az új (az obstrukcióra továbbra is lehetőséget biztosító) házszabályokat, a kiegyezési provizóriumot és az újoncjutalékot csak Széli kinevezése után sikerült letárgyalni, Bánffy pedig megalázva kényszerült távozni. Igaz, a disszidenseket - elsősorban Szilágyit - kiütötte a nyeregből, és a volt Nemzeti Pártból 1902 őszéig nem került ki miniszter. Ezenkívül azonban az uralkodó mást nem tudott elérni, míg az ellenzékiek minden lényegesebb kívánsága teljesült.

így hát Széli Kálmánnak a „nagy rábeszélő tehetségét” inkább Ferenc Józsefnél kellett latba vetnie. Szerencséjére Kállay Béni is hathatós segítséget nyújtott abban, hogy a királyt a kompromisszumos megoldásra rábírja, aki ezúttal lényegében nem is a parlamenti többségnek, hanem a kisebbségnek engedett. Széli taktikája rövid távon kétségtelenül sikeresnek bizonyult, hosszú távon azonban megbosszulta magát, és 1903 tavaszán ő is obstrukció és exlex közepette kényszerült távozni a kormány éléről. Mindebből természetesen Ferenc József is levonta a tanulságot, és 1903 őszén már az obstrukció letörésének határozott formáját választotta Tisza István miniszterelnöki kinevezésével.

^ Sárkányné Halász: i. m. 118-119. o.; Horánszky: i. m. 334-336. o.; Apponyi: i. m. 276-278. o.

5® A megállapodás szövegét közli Sárkányné Halász: i. m. 119-121. o. Eredetiben, mellékleteivel együtt megtalálható HHStA KA, Votráge 1899, Karton 16, 2948.

59 Pester Lloyd, 1915. november 14-i reggeli szám, 17. o.

74