Levéltári Közlemények, 87. (2016)
Habsburgok és Magyarország a kiegyezést követően - Schwarczwölder Ádám: A király válaszúton. Ferenc József és a Bánffy-kormány válsága
Habsburgok és Magyarország a kiegyezést követően egyik legfontosabb bizalmasának számított, és Agenor Goluchowski külügyminisztert, aki minden bizonnyal megosztotta nézeteit - és információit29 - a politikai helyzetről. A távolmaradás és a tanácsadók szőkébb köre persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy Ferenc Józsefet 1894-hez képest kevéssé érdekelte volna a belpolitikai helyzet alakulása. Mint a tanulmány végi táblázatból látható, a válság kulminálá- sa idején Széchényi Manó szinte napról napra (alkalomadtán naponta többször is) informálta a királyt a fejleményekről, egyúttal Ferenc József is rajta keresztül kommunikált a kormánnyal. Az uralkodó szemszögéből azonban a helyzet más volt, mint 1894-ben. Akkor ő volt elégedetlen a Wekerle-kormánnyal, és saját, határozott koncepciójának megvalósítása érdekében (a Nemzeti Párt fúziója a Szabadelvű Párt konzervatívabb elemeivel Khuen-Héderváry Géza miniszterelnöksége alatt) vezette Budapesten az alkudozást - nem mellesleg sikertelenül. Az 1898-1899-es válság előidézésében legfeljebb közvetett szerepe volt (Bánffyt nem miatta utálta az ellenzék, de a kormány intézkedései az ő jóváhagyásával történtek). Miután 1898 nyárutóján megindult az obstrukció, Bánffy Dezső hamar átlátta, hogy a harc valójában az ő fejéért zajlik, ezért kemény küzdelemre készült. Már szeptember 7-én felvetette a lemondást az uralkodónak, majd október 19-én (miután már látszott, hogy nem lesz elfogadott költségvetés 1899. január 1-től) ismét. A király biztosította támogatásáról, de a fő döntés elől, miszerint - ha másként nem megy - erőből kell letörni az obstrukciót és módosítani a házszabályokat, egyelőre kitért. December elejére ezért Bánffy egyértelmű helyzet elé állította. Egyrészt újra felajánlotta a kormány távozását, hozzátéve azonban, hogy ezzel így az ellenzék obstrukcióval zsaroló taktikája aratna győzelmet, veszélyes precedenst teremtve. A másik út sem tűnt kellemesnek, Bánffy mégis ezt ajánlotta Ferenc Józsefnek: 1899-ben törvényi felhatalmazás nélkül kell beszedni az adókat és kiállítani az újoncokat, az ellenszegülő törvényhatóságok önkormányzatát fel kell függeszteni stb., - a kabinet azonban kész az alkotmányon kívül, rendkívüli eszközök igénybevételével is kormányozni. Bánffy távolabbi terveiben az ország- gyűlés feloszlatása, új választások kiírása, és végül a parlamenti házszabályok módosítása szerepelt.30 Egyértelmű, hogy ilyen tervekre a kormány csakis a király teljes, bármi áron történő támogatása mellett vállalkozhatott volna. A közös külügyminisztériumhoz tartozó Literarisches OBureau (a korábbi Presseleitung) információs hálózata a magyar politikai helyzetről is hírekkel látta el a minisztert. Lásd például Radó (Rothfeld) Sámuel (az MTI vezetője) vagy Gyurkovics György (képviselő és a Pester Lloyd munkatársa) jelentéseit: HHStA, Ministerium des Äußern, Presseleitung (Literarisches Bureau), Akten, Karton 214; 217. Az ügyosztályt nem mellesleg az a Dóczy Lajos vezette, aki kapcsolatai révén maga is jól informált volt a politikai helyzetet illetően. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban: MNL OL), Minisztertanácsi jegyzőkönyvek (a továbbiakban: K 27), az 1898. szeptember 7-i, október 19-i, november 30-i, december 14-i és 21-i minisztertanácsok jegyzőkönyvei. Bánffy taktikájának elemzésére lásd If). Bertényi: Bánffy Dezső és a nemzetiségi kérdés... 230-234. o. 68
