Levéltári Közlemények, 87. (2016)
Irodalom
1 átfogó helytörténeti jellegű kutatások elindítására. A recenzens e fejezetnek a kötet szerkezetében elfoglalt helyét minden bizonnyal újragondolta volna. Ennek oka az, hogy a levéltári kutatásokon alapuló történeti eseményvázlatnak a kötet bevezetőjében való elhelyezése talán indokoltabb lett volna. Ezzel a laikus olvasót mintegy bevezette volna a magyarországi németek kitelepítésének történeti folyamatába, segítséget nyújtva a jogfosztások és az ezzel járó valamennyi trauma jobb megértésében. Azonban az is elképzelhető, hogy a recenzenssel mindezt csakis a berögzült történészi sémák mondatják, és a visszaemlékezések elhelyezése a szerzők tudatos választása volt. Amennyiben ez így van - márpedig a szerzők egyik célja a visszaszökötteknek való „emlékállítás” - úgy elfogadható ez a megoldás is. A könyvet az Érkezés - hat tételben című fejezet zárja. Ezt a részt is fejezetként említjük, bár csak az előbbi öt kapott sorszámot. Az Indulás - nyolc tételben és az Érkezés - hat tételben című részek a kötet, benne a szigetúj falusi svábok történetének kezdetét és végét jelentik. A szerzők hangsúlyozzák, hogy az embertelen időszak megpróbáltatásai között a kitelepítetteknek (kint maradottaknak), a visszaszökötteknek és azoknak, akik valamilyen oknál fogva mentesültek a telepítés alól, valójában egyetlen fogódzót a családi, rokoni és baráti kötelékeik jelenthettek. Ahogy a szerzők fogalmaznak a fejezet harmadik „tételénél”: „A rokonság, mint valami védőháló vette körül az üldözötteket. Éedelet adott, bújtatta, segítette őket, ha kellett, a saját biztonságát is kockáztatva, ha kellett, a saját karikagyűrűjét is odaadva.” Azonban a szerzők az objektív szemlélet jegyében felhívják a figyelmet arra is, hogy a kitelepítések és a mentesítések kapcsán nem szabad idealizálnunk a múltat. Ugyanis Szigetújfalu 1945-1946. évi társadalmi megrázkódtatása kapcsán az érintettek egy másik attitűdje is megfigyelhető. A teljes bizonytalanságban, amikor senki sem tudta, hogy kit, hova és mikor telepítenek ki, előtérbe került - elsősorban a Volksbund-tagsággal kapcsolatban - egymás feljelentése vagy a helyi kitelepítési bizottság tagjainak megvesztegetése is, annak érdekében, hogy egyes családok ne kerüljenek fel a vagonlistákra. A zárófejezet érzékelteti a véglegesen Németországban, „kint” letelepedő első, majd második generáció érvényesülési esélyeit és a jobb élet reményét. A szerzők szerint „Ha van sors és a sorsnak igazságérzete, akkor az visszaadta - ha az első és második nemzedéknek nem is teljesen, de a harmadiknak bizonyosan amit egy bűnös politika elvett tőlük.” A kötetet gondosan összeállított függelék egészíti ki, mely tartalmazza a málenkij robotra elhurcoltak, a kitelepítettek és a visszaszököttek névlistáját, a források és a felhasznált irodalom jegyzékét. A kitelepítettek - a levéltári források hiánya miatt még feltehetően - korántsem teljes névsorát a szerzők a rendelkezésre álló vagonlisták és a kitelepítést a szovjetunióbeli fogsága miatt „szerencsésen” elkerülő Endresz Ernő gyűjtésének felhasználásával állították össze. Ahol lehetséges volt, a kitelepítettek neve mellett a pontos azonosíthatóság érdekében közlik az illető személy szigetúj falusi születési évét is. Itt kell megemlítenünk, hogy a kötet olvasása során némileg talán hiányát érezhetjük a levéltári Irodalom 369
