Levéltári Közlemények, 87. (2016)
Irodalom
Irodalom forrásokra és idézetekre utaló lábjegyzeteknek. Azonban, mivel a szerzők nem a tudományos, hanem az ismeretterjesztő jellegre helyezték a hangsúlyt, a könyv olvasmányos jellegét ez utóbbi megoldás biztosítja. Ezt a hiányt a visszaemlékezésekben és a főszövegben megtalálható magyarázó jegyzetek pótolják. Összefoglalva elmondható, hogy a szerzők a jelenleg fellelhető levéltári dokumentumok és visszaemlékezések feldolgozásával hiteles képet nyújtanak a szige- tújfalusi svábok kitelepítési kálváriájáról. Az emlékezők elmondásaiban megfigyelhető, hogy döntéseik során - legyen szó a Németországban maradásról vagy a visz- szaszökés kísérletéről - elsődlegesen a családi, rokoni kapcsolatok és a faluhoz, a szülőföldhöz való ragaszkodás játszott meghatározó szerepet. A könyv megjelenésének különleges apropóját adja, hogy 2016-ban emlékezünk a magyarországi németek kitelepítésének hetvenedik évfordulójára. A Bodrogi László és Szálé László által összegyűjtött visszaemlékezések és a szigetújfalusi svábok jogfosztásának története úgy gondolom, mindenképpen hozzájárul a kötet bevezetőjében lefektetett alapvetések megvalósulásához, a lelkek megbékéléséhez és az emlékek ápolásához. A könyv a visszaemlékezők megszólaltatásával hatvannégy szigetújfalusi, egykor kitelepített és visszaszökött lakos cselekedetének kívánt emléket állítani. A szerzők munkája azonban messzemenően túlmutat a 800 főhöz képest maroknyi csoport történetén. Úgy vélem, sokkal több annál, és ezt igazán két rövid mondat fejezi ki: „az élet fontosabb a sérelmeknél. És az élet parancsa a minél békésebb együttélés.” Kiss András Szovjet típusú kirakatperek Közép- és Kelet-Európábán Csaba Szabó (Hg.): Sowjetische Schauprozesse in Mittel- und Osteuropa. Wien, 2015, Institut für Ungarische Geschichtsforschung in Wien, Balassi Institut - Collegium Hungaricum, Ungarische Archivdelegation beim Haus-, Hof- und Staatsarchiv /Publikationen der Ungarischen Geschichtsforschung in Wien, XIII./, 316 o. A kötetről általában Kétfajta gyűjteményes tanulmánykötet létezik: vagy olyan, amelyben kényszeredetten próbálkoznak több kutató érdeklődését azonos nevezőre hozni, egymástól távol álló témákat gyakran görcsös igyekezettel egységesíteni, illetve olyan, ahol először valóban a témát választják ki, és azután keresik meg ehhez - rátermettségük figyelembe vételével - a szerzőket. Habár egyik módszert sem vethetjük el teljesen, hiszen az összeállítás módja önmagában még semmit sem árul el a tanulmányok minőségéről, de mégiscsak a második kategória az, amely egyszerűbbé teszi a recenzens számára az értékelést és ezáltal a bemutatást is. Ebből 370
