Levéltári Közlemények, 87. (2016)
Irodalom
I A kötet stílusa olvasmányos, magával ragadó, ugyanakkor az események rendkívüli sodra néha kicsit nehezen követhetővé teszi a cselekménysort. Ez azonban Gulden Gyula igen izgalmas, már-már kalandos életéből következik, nem a szerző hibája. Ezt a szerteágazó életutat minden elemében természetesen ma már nem lehet feltárni, ez nem is volt cél, a főbb tájékozódási pontok és a Herenddel összefüggő kapcsolódási pontok azonban kellő részletességgel kerültek bemutatásra. A kötet tipográfiája tetszetős, kellemes benyomást kelt, a könyvet jó kézbe venni és jó olvasni. Összességében elmondhatjuk, hogy a Herendi Porcelángyár történetének bemutatása jó úton jár, a már megjelent két kötet magas színvonalon, tudományos alapossággal, ugyanakkor mégis közérthetően, olvasmányosan mutatja be a gyár és vezetőinek élettörténetét. A munkákból nem kifejezetten csak a porcelángyártás és a hozzá kapcsolódó egyéb tevékenységek ismerhetők meg, hanem a korszak vállalatirányítási kultúrája, az arisztokrácia, a polgárság életmódja, kapcsolatrendszere, a diplomácia működésének kulisszatitkai is. Czetz Balázs - Pál Edit Irodalom Gondolatok Kovrig Béla „hazatalált” kézirata kapcsán Kovrig Béla: Nemzeti kommunizmus és Magyarország. Egy eszme története. Lektorálta, szerkesztette, a jegyzeteket és a bevezető tanulmányt írta Petrás Éva. Gondolat Kiadó - Barankovics István Alapítvány, Budapest, 2016, 328 o. Kovrig Béla azon meghatározó történelmi személyiségek közé tartozik, akiknek a nevét ma már csak kevesen ismerik. Pedig a magyar társadalompolitika, társadalombiztosítás megszervezésével legalább akkora tettet hajtott végre, mint Magyary Zoltán (1882-1945) a magyar közigazgatás szervezésével, reformjával. Kovrig Béla Budapesten született 1900. április 8-án egy Erdélyből származó örmény-magyar család gyermekeként. A budapesti Pázmány Péter Tudomány- egyetemen szerzett államtudományi (1920), majd jogi doktori fokozatot (1921). Ezt követően európai tanulmányutakat tett, Berlinben és Párizsban hallgatott egyetemi előadásokat. 1923-tól a politikai pályát választotta, Bethlen István miniszterelnök személyi titkáraként dolgozott, majd a miniszterelnökség nemzetiségi és kisebbségi osztályára került fogalmazónak. Párhuzamosan szerkesztette a Társadalompolitika és a Munkaügyi Szemle című lapokat is. 1927-től a Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium munkatársa, majd az Országos Társadalombiztosítási Intézet (OTI) egyik aligazgatója, igazgatója lett. Ő dolgozta ki többek között az öregségi és rokkantsági biztosításról szóló törvényt (1928. évi XL. törvény). A harmincas években meghívott szakelőadóként dolgozott a Budapesti Műszaki Egyetemen (1935-1938), több fontos tudományos munkát publikált. 359
