Levéltári Közlemények, 87. (2016)
Irodalom
Irodalom kibocsátásában, és itt ismét lehetősége volt kapcsolati rendszerének hasznosítására. A német és magyar tisztviselőkkel, döntéshozókkal - elsősorban olyanokkal, akik a „zsidókérdésben” érintettek voltak - folyamatos kapcsolatot tartott, részükre vacsorákat, estélyeket rendezett, így próbálva az üldözöttek érdekében fellépni. A nyilas kormány hatalomátvétele után a helyzete még nehezebbé vált, tekintve, hogy a kormány legitimitását a portugálok sem akarták elismerni, s a követség dolgozói egyre nagyobb pressziónak voltak kitéve. Sőt miután a követ elhagyta az országot, október 29-től Gulden Portugália magyarországi képviselője lett. Az életveszélyes fenyegetések ellenére folytatta a védlevelek kiadását, az elhurcoltak érdekében pedig tevőlegesen is fellépett. Az egyre fokozódó nyomás miatt, amely egyfelől a nyilasok részéről nehezedett rájuk, másfelől a közelgő Vörös Hadsereg és az azt követő tisztogatások miatti félelem okán, Gulden Gyula családjával 1944. december elején elhagyta az országot. A háborút követő politikai, gazdasági változások alapvetően érintették a vállalatot is: egyre erősödött az állami kontroll, míg végül a gyárat 1948-ban államosították. Gulden Gyula a kezdeti remények ellenére többet nem térhetett haza, személye nemkívánatossá vált az egyre erősödő kommunista befolyással bíró országban. Olyannyira így volt ez, hogy az államosított vállalatban még az emlékét is ki akarták törölni, hazaárulónak bélyegezték. Külön sorstragédia, hogy Gulden Gyula az államosítás során a teljes magánvagyonát is elvesztette. A család 1948-ban az Egyesült Államokba költözött, ahol Gulden a Syracuse városban működő porcelángyárban helyezkedett el, itt nyugállományba vonulásáig dolgozott felelős beosztásban. 1971-ben hunyt el úgy, hogy többet Magyarországon nem járt. Magyarságát, herendi kötődését ugyanakkor soha meg nem tagadta, azokat mindig büszkén hangoztatta. Szűts István Gergely kötete ennek a nagyformátumú embernek állít emléket úgy, hogy közben a Herendi Porcelánmanufaktúra működésébe is betekintést nyerünk. A kötet aprólékos kutatói munkán alapszik, a források sokrétű felhasználása jellemzi. A levéltáros szerző elsősorban a vállalat iratanyagában található változatos forrástípusokat aknázta ki, emellett azonban aprólékos munkával más közgyűjteményekből is összegyűjtötte a Gulden családra vagy Herendre vonatkozó információkat. A könyv rendkívül alapos jegyzetapparátussal felszerelt, a lehetőségekhez képest minden fontosabb szereplőről olvashatunk benne rövid életrajzot. Gulden szerfelett kiterjedt kapcsolati hálójának köszönhetően igen sok, a korszakban ismert, elismert művész, üzletember, politikus neve bukkan fel a kötetben, róluk nagyon hasznosak a lábjegyzetben ismertetett életrajzi adatok. A könnyebb tájékozódás, visszakereshetőség kedvéért ezt a heroikus munkával összeállított információbázist talán szerencsésebb lett volna életrajzi adattárként külön a mellékletben szerepeltetni. Bár tagadhatatlan, hogy az ilyen típusú munkáknak nem elengedhetetlen velejárója a név- és helymutató, jelen esetben - ismét csak hivatkozva a hatalmas névanyagra - talán praktikus lett volna összeállítani egyet, a kutatómunka megkönnyítésére. 358
