Levéltári Közlemények, 87. (2016)
Irodalom
Irodalom Lendületben a vatikáni kutatások Tusor Péter - Tóth Krisztina: Inventarium Vaticanum I. A Budapesti Apostoli Nunciatúra levéltára (1920-1939). Budapest - Róma, 2016 /Collectanea Vaticana Hungáriáé, 14./, 359 o. Az MTA-Pázmány Péter Katolikus Egyetem „Lendület” csoportja újabb kötettel gyarapította „Collectanea Vaticana Hungáriáé” sorozatát, amely a Vatikáni Titkos Levéltár Magyarországi Nunciatúrája fondjegyzékének magyar változatát nyújtja. A címadás kérdését szóvá kell tennünk, már csak azért is, mert a kötet egy alsorozat indító száma, amely folytatást ígér. A következő kötet hivatott közzétenni a csehszlovákiai, romániai, jugoszláviai és ausztriai nunciatúrák magyar vonatkozású anyagának levéltári jegyzékét, a Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációja - az Államtitkárság 1988 óta második szekciója - 1922-1939 közötti iratanyaga inventáriumával együtt. Mindezek Tóth Krisztina alapos kutatómunkájának eredményei, aki vállalta azt, hogy a Vatikáni Titkos Levéltár kutatási feltételei közepette (amikor is egy kutatónap délelőttjén csak három - esetleg délután még további kettő - faszcikuluszt adnak ki a kutatóknak), hosszú hónapokon át fáradhatatlanul készítse az inventáriumot és a regesztá- kat. Bár az alcímből kiderül, hogy csak a budapesti nunciatúra levéltári anyagának jegyzékéről van szó, éspedig magyar nyelven, a cím első sora két szavának olvastán: „Inventarium Vaticanum” ez elsőre nem egyértelmű. A sorozatra utaló I-es szám a főcímben magyarázza ugyan, hogy itt a közreadó több kötetre gondol, a nemzetközi gyakorlatban a „Vaticanum I” az első vatikáni zsinatra (1869-70, hivatalos lezárás: I960!), a „Vaticanum II” a második vatikáni zsinatra (1962-1965) utal. Továbbá, mivel a jelzett Titkos Levéltár nunciatúrai fondjai a világ majd minden országára kiterjednek, szerencsésebb lett volna rögtön a főcímben jelezni, hogy itt a magyarországi nunciatúráról van szó, magyar (egyház)történelemre utaló források leírását kell keresni. (Pl. így: „Inventarium Vaticanum Hungaricum”. „Hungáriáim”, nem pedig „Hungáriáé”, mert nagyon helyesen és dicséretesen, a következő kötet túlmegy az aktuális országhatárokon és a szomszéd országok magyar vonatkozású forrásainak jegyzékét hozza majd, gondolva a történelmi Nagy-Magyarország ilyen jellegű forrásaira.) A bevezető tanulmány a vonatkozó római magyar történeti kutatások recens összefoglalása, amely egy 2012-ben közzétett szöveg átdolgozott, bővített és frissített változata. Ugyanakkor kívánnivalót hagy maga után, hogy az 1927-es inte- sa semplice említésekor csak a klasszikusnak mondható irodalmi tételeket hozza, és nem tér ki arra a 2015-ben megjelent kötetre, amelyet pedig több alkalommal 350
