Levéltári Közlemények, 87. (2016)
Irodalom
1 is idéz,1 s amelyben négy szerző is foglalkozik az intesa semplicéveb,1 2 s amelyben első alkalommal jelent meg annak hivatali fogalmazványa átírva olaszul, továbbá fakszimilében.3 Furcsán hat továbbá az 1964-es „intesa prattica” [sic!] kifejezés, amely helyesen egy t-vel írandó (XV. lap). Az 1964. szeptember 15-én kelt részleges megegyezés olasz megnevezése „accordo parziale”, máshol angolul „gentlemen’s agreement”. A szakirodalomban előfordul az 1964-es „intesa semplice” kifejezés is,4 utalva arra, hogy ez tartalmi szempontból összehasonlítható az 1927-es „intesa semplice”-vel. Formai szempontból azonban lényeges a különbség, hiszen 1964-ben mindkét rész által aláírt dokumentumról volt szó, 1927-ben pedig csak Gasparri bíboros államtitkár által aláírt szóbeli jegyzékről, amelyet csak a szentszéki követség kapott meg, tehát hiányzik a mindkét oldalról történő hivatalos aláírása, nem szólva a ratifikálásról. A kérdés tisztázása azért is fontos, mert közelebb vihetne a vatikáni keleti politika összefüggéseinek helyesebb értelmezéséhez. Hiszen Magyarország, szomszédaitól eltérően, a két világháború között sem kötött konkordátumot az Apostoli Szentszékkel, viszont - elsőként a szocialista országok közül - 1964-ben részleges megegyezést kötött ugyanazzal. Ilyen értelemben hiányzik a magyarországi történeti irodalomban is annak érzékeltetése, hogy az Apostoli Szentszék konkordatárius politikában volt érdekelt a reális szocializmus korszakában is.5 A bevezetőben lendületes támadást olvashatunk a Római Magyar Akadémia keretein belül mintegy húsz esztendeje felállított Fraknói Történeti Intézet működése ellen, miközben a saját tevékenységet a következőképpen írja le: „Igyekszünk e vatikáni diplomáciai fondok megnyitására adekvát, professzionális választ adni a magyar történetírás részéről, és szinte erőnk feletti vállalással átmeneti jelleggel pótolni kívánjuk a római magyar történeti intézet hiányát.” (XL. lap). Ellentétben a bevezetőben írottakkal, miszerint „az RMA-n az elmúlt években Irodalom 1 XXIX. old. 74. sz. jegyzet. Az általunk hiányolt irodalmi utalás egy 2015-ben megjelent gyűjteményes munkára vonatkozik, amelyre a következő alkalmakkor történik utalás: első alkalommal a XX. oldalon a 32. jegyzetben, majd ezt követően ugyanott a 33., 34. jegyzetben, majd a XXXIII. oldalon a 97. sz. jegyzetben, a XXXVI. oldalon a 108. és 111. jegyzetben, a XXXVI. oldalon a 112. jegyzetben, a XXXVIII. oldalon a 120., 121. és 122. jegyzetben, a XXXIX. oldalon a 127. jegyzetben, végezetül a 343. oldalon a 28. jegyzetben. A mű, amelyről szó van: Magyarország és a Szentszék diplomáciai kapcsolatai 1920-2015. Szerk. Fejérdy András. Budapest, 2015. 2 Névsorban: Csíky Balázs, Fejérdy András, Johan Ickx és Somorjai Ádám. 2 A fakszimilében történt kiadás Johan Ickx tanulmányában található; a további három szerzőt, akik ugyanebben a kötetben utalnak rá, szintén idézi a fenti jegyzetek alatt. 4 Pl. András Fejérdy: L’intesa semplice del 1064 tra la Santa Sede e l’Ungheria. Rivista di Studi Ungheresi (Róma), 11. évf (2012). 96-111. o. 5 Amelynek három sarokpillére: szabad közlekedés Rómával, az egyház működésének szabadsága és a püspökkinevezés Rómának fenntartott szabadsága. A nemzetközi politika nem csupán alapelvek érvényesítéséről szól, hanem engedményekről is; a nemzetközi megegyezések, így a konkordátumok is, kompromisszumos módon jönnek létre. Ilyen fényben kellene értelmezni a vatikáni keleti politikát is, amely - nézetünk szerint - pl. 1964-ben a szinte reménytelen helyzet ellenére is el tudta érni az alapelvek egy részének érvényesítését. 351
