Levéltári Közlemények, 87. (2016)
Műhely - Ungváry Krisztián: Karl Pfeffer-Wildenbruch, Budapest és a kitüntetések...
Műhely hogy néhány Fiesler Storch futárgép, amely le tud szállni a Vár mögötti reptéren, a rendjeleket szép rendben le is szállítja,”3 Az adományozás részletei sokatmondóak. A Lovagkereszt felterjesztéséről annyi tudható, hogy az adományozás formálisan Wilhelm Keitel vezértábornagy, a Wehrmacht Főparancsnoka javaslatára történt, a felterjesztést pedig - feltehetően az ő iniciatívája nyomán - a Dél Hadseregcsoport támogatásával Hermann Balek vezérezredes, a Pfeffer-Wildenbruch IX. SS-hegyihadtestét is vezető 6. német hadsereg parancsnoka tette meg. Mindez azonban csak utólagos lepapí- rozása volt annak, hogy Budapest német-magyar védőseregét Hitler „leírta”. A Tölgyfalomb esetében hasonlóan formális indoklásra kerülhetett sor. Budapest német parancsnoka 1945. január első napjaiban folyamatosan olyan táviratokat küldözgetett feletteseinek, hogy csapatai lőszere és élelmiszere egy-két napon belül kifogy (ami a történtek ismeretében biztos nem volt igaz), és erre hivatkozva könyörgött, engedélyezzék számára a kitörést. Ebben azonban minden alkalommal csalódnia kellett. A Dél Hadseregcsoport hadinaplója szerint január 10-én 2 óra 20 perckor „a Vezéri Főhadiszállásról a szárazföldi haderő vezérkari főnöke telefonált a vezérkar vezetési csoportja főnökének azzal, hogy két órán át küzdött azért a döntésért [miszerint Hitler engedélyezze a kitörést V. K.], de ugyanazt az eredményt érte el, mint Guderian vezérezredes [korábban] telefonon. Az egyetlen, amit ki tudott csikarni, a Lovagkereszt adományozása volt Pfejfer-Wildenbruchnak.”4 A keserű pirulát tehát itt is kitüntetéssel édesítették. Hadifogságából hazatérve készíttette el magának a tölgyfalombos verzió gomblyukban viselhető mását, amit több alkalommal hordott is.5 A kitüntetési felterjesztések, illetve az adományozások indoklása nem maradt fenn, ezért csak azt a rövid szöveget ismerjük, ami a korabeli sajtóban megjelent. Esetében a kitüntetést egyértelműen politikai, illetve propagandacéllal adományozták. Sejthető volt, hogy a „Budapest-erőd” napjai meg vannak számlálva, és ezért Pfeffer-Wildenbruch eleve nem maradhatott rendjel nélkül. Természetesen magyar kitüntetésekben is részesült: a Nemzetvezető 1944. december 18-án a Magyar Érdemrend hadiékítményes és kardos Középkeresztjét a Csillaggal, 1945. február 15-én a Magyar Érdemrend hadiékítménnyel és kardokkal ékesített Nagykeresztjét adományozta részére.6 Ezek felterjesztési dokumentumai 3 Bundesarchiv-Militärarchiv (a továbbiakban: BA-MA) MSg 2/4631, Ernst Schweizer: Der Kessel von Budapest. 6.o. A rendjelek kézbesítése 1945. január 10. után feltehetően megszűnt, mivel igazolhatóan aznap szállt le utoljára futárgép a Vérmezőn. Bár szóbeli adatközlők szerint később is voltak ilyen leszállások, jelenleg egyetlen ilyen eset sem igazolható okmányokkal. Ezen túlmenően pedig arra sincs adat, hogy 1945. január 10. után német tiszt kijutott volna légi úton a gyűrűből - holott amennyiben leszállt volna egy futárgép, akkor valószínűden, hogy kifelé ne vitt volna el legalább egy sebesültet. 4 BA-MA RS 2-9, 159. o. 5 https://new.liveauctioneers.com/item/33931264#&gid=l&pid=3 (Utolsó letöltés ideje: 2017. január 12.) 6 HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtörténelmi Levéltár, I. 4L, II. világháborús kitüntetési felterjesztések. 260
