Levéltári Közlemények, 87. (2016)
Műhely - Ungváry Krisztián: Karl Pfeffer-Wildenbruch, Budapest és a kitüntetések...
I nem maradtak fenn: mindkettő esetében nyilvánvalóan politikai adományozásról beszélhetünk. Pfeffer-Wildenbruch és a zsidómentés A német főparancsnok szerepének leginkább furcsa mozzanatai a budapesti zsidók sorsához köthetőek. Előre kell bocsájtani: semmilyen korabeli forrás nincs arra, hogy Budapest német parancsnoka hogyan viszonyult ehhez a kérdéshez. Nincs olyan diplomata vagy más visszaemlékező sem, aki arról tudósítana, hogy Pfeffer-Wildenbruch bármilyen intézkedést foganatosított volna a gettó ügyeiben. Hozzá kell tenni azt is, hogy a kérdés Budapest bekerítéséig elsősorban a város német közigazgatási városparancsnokára, Heinrich Remiinger7 vezérőrnagyra tartozott volna. A német fél azonban minden zsidókérdéssel kapcsolatos ügyet a nyilas kormányzat kompetenciájába utalt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne következtetéseket levonni azokból a kijelentésekből, amelyeket Pfeffer-Wildenbruch a háború után tett. Mindezt az ismert adatokkal ütköztetve érdekes eredményekre jutunk. Budapest német parancsnokaival szemben felvethető az a felelősség, hogy megtették-e a lehetőségekhez képest azt, amit megtehettek volna az atrocitások csökkentése érdekében. Több német katonatisztről ismertek ilyen cselekedetek. Pfeffer-Wildenbruch esetében azonban csak saját önvallomása utal erre. Ez annak kapcsán keletkezett, hogy Carl Lutz svájci diplomata 1956 elején felvette vele a kapcsolatot. Már ennek ténye is rejtély, hiszen a két ember korábban soha nem találkozott személyesen, és finoman szólva nem ugyanazért az ügyért dolgoztak. Lutz azonban már-már alárendeltjeként viselkedett vele szemben. Rendszeres levélváltások és személyes találkozók következtek, 1957. március 6-án Lutz egy Wallenbergről szóló újságcikket is elküldött neki, amelyben arra történt utalás, hogy a svéd embermentő vele is felvette volna a kapcsolatot. Erre Pfeffer- Wildenbruch 1957. március 31-én válaszolt, tagadva a kapcsolatfelvétel tényét. A következőt írta: „Amikor röviddel 1944 karácsonya előtt megérkezett a parancs Budapest védelméről, jelentéstételre szólítottam a Budapesten maradó és ezért a bekerítés után parancsnokságom alá kerülő Gestapo-csoport parancsnokát, és szigorúan arra utasítottam, hogy gondoskodjon a zsidók bántatlanságáról. Erre ő az úgynevezett pesti gettót lezárta embereivel és azokkal, akiket én hozzá osztottam erősítésnek, és őrszemekkel, valamint őrjáratokkal megakadályozta, hogy nyilaskeresztesek vagy más radikális elemek benyomuljanak a gettóba és út katasztrófát okozzanak. Az őrszemélyzet utóvédjét a január 15-éről 16-ára virradó napon az oroszok előrenyomulása és a mi kiürítési műveletünk miatt maguk a zsidók helyezKarl Pfeffer-Wildenbruch, Budapest és a kitüntetések... 7 Remlinger, Heinrich (1882. 03. 19. - 1946. 01. 04.) az I. világháborúban tiszthelyettes, 1936- tól 1942-ig a torgaui katonai fegyintézet parancsnoka, 1944 márciusától Budapest német városparancsnoka. Koncepciós perben a Szovjetunióban halálra ítélték és kivégezték. 261
