Levéltári Közlemények, 87. (2016)

Műhely - Pollmann Ferenc: I. Ferenc József és a központi hatalmak közös főparancsnokságának terve

I

felmentése12 következtében a közös főparancsnokság kérdése egy időre elveszíti a jelentőségét. Nem így történt, és nem csupán német részről nem hagyták lekerülni a napirendről a kérdést: Frigyes és környezete is határozottan szorgalmazta egy Conradétól eltérő megoldás kidolgozását. Sőt, ekkor már maga Ferenc József is szükségesnek nyilvánította azt. Mindebből látható, hogy az 1914. őszi helyzettől eltérően immár nem volt megfelelő támogatás Conrad elutasító magatartásának érvényesítéséhez. Az osztrák-magyar vezérkari főnök augusztus 25-i választervezetére a német viszontválaszt már Ludendorff tábornok, az új vezérkari főnök szignálta. Ebben az szerepelt, hogy a szövetséges hadvezetőségek közötti tárgyalásokra természetesen továbbra is lesz mód, ha azonban sürgős döntésre van szükség, akkor azt a német császárnak kell meghoznia. Szerinte „nem kell félni attól, hogy a döntések egyoldalú érdekek javára történnek. A háború menete azt bizonyítja, hogy Németország a szövetséges hatalmak minden oldalról történő támogatására törekszik.”

Az elkészült szerződés tervezete a következő pontokat tartalmazta:13

1) A jövőbeli bolgár-német-osztrák-magyar-török hadműveletek egységes vezetésének biztosítása érdekében Őfelsége a német császár átveszi a központi hatalmak és szövetségeseik hadműveleteinek irányítását.

2. ) A szövetséges haderők legfelsőbb hadurainak felségjogai saját haderejükre vonatkozólag ezáltal nem érintetnek.

3. ) A legfelsőbb hadvezetés kiterjed - a közös helyzetnek megfelelően - a hadműveletek egységes tervezésére és végrehajtására egészében, de különösen

a) a különböző hadszíntereken folyó hadműveletek alapvető céljaira,

b) az ehhez alkalmazandó erőkre,

c) ott, ahol többféle szövetséges vesz részt, a parancsnoklási és függelmi viszonyokra.

4) A legfelsőbb hadvezetés céljából a német császárnak rendelkezésére állnak a szövetséges haderők hadsereg-főparancsnokai (generalisszimuszai), illetve vezérkari főnökei. Ők minden közös érdeket érintő döntésről értesülnek. Ezen túlmenően valamennyi hadvezetőség teljes egyetértésére kell törekedni.

5) A generalisszimuszok meghallgatása után hozott német császári döntés minden szövetséges haderőre nézve kötelező.

6) A hadsereg-főparancsnokok (generalisszimuszok) kötelesek a német császárnak

a) a nekik alárendelt haderő helyzetéről,

b) operatív szándékaikról,

c) a rendelkezésükre álló hatalmi eszközök elosztásáról és mozgatásáról folyamatosan jelentést tenni.

I. Ferenc József és a központi hatalmak közös főparancsnokságának terve

12 Románia hadba lépése miatt II. Vilmos megvonta a bizalmát Falkenhayn vezérkari főnöktől.

13 KA NLB/190:8,364-366.0.

255