Levéltári Közlemények, 87. (2016)

1956 - Levéltár és egyház a forradalomban - Seres Attila: "Átvészelni a legnehezebb napokat". A moszkvai patriarchátus magyarországi egyházközségei 1956 őszén orosz levéltári iratok tükrében

I

aki „hazafihoz” méltón viselkedett - a saját szóhasználatával élve - a „legutóbbi események” idején.6 Ha figyelembe vesszük, hogy Péter János már a forradalom előtt mennyire lojális magatartást tanúsított az állam iránt, illetve azt követően milyen karriert futott be az államapparátus különböző szerveiben, különös tekintettel arra, hogy egészen a külügyminiszteri csúcspozícióig is eljutott s azt hosszú éveken át betöltötte,7 joggal feltételezhetjük: a „hazafiság” fogalmát azzal azonosítja, ha valaki a forradalom idején nem állt a felkelők oldalára.

Berki a Nyikolaj metropolitának küldött, a korabeli eseményekről tudósító beszámolójában alapvetően az esperesi adminisztratúra belső konfliktusaira koncentrál. A meglévő történeti ismereteinkből kiindulva megállapítható, hogy a Berki Feriz és Varjú János közötti, első látásra „tyúkpernek” látszó viszály mélyebb gyökerekkel bír.8 Varjú János eredetileg római katolikus hitben nevelkedett és római katolikus teológiára járt, de 1941-ben áttért az ortodoxiára. 1942-ben szentelte fel a Belgrádi Patriarchátus által el nem ismert, és a jugoszláv hatóságok által a háború után kivégzett orosz származású Hermogen (1861-1945) zágrábi ortodox püspök. 1942-1943-ban Sepsiszentgyörgyön, majd Budapesten szolgált az 1930-as években alapított Aranyszájú Szent János ortodox egyházközség vezetőjeként. 1947-től, miután ez az egyházközség átvette a budapesti Nagyboldogasszony-templom használatát, a parókia élére került.9 Az orosz levéltári iratok nem egy alkalommal azon „egyházi csoport” vezetőjeként említik a nevét, amely 1946-1947-ben inspirálta a magyar ortodox gyülekezetek Moszkvai Patriarchátus alá vételét. Az orosz források megemlítik azt is, hogy noha papi felszentelésének körülményei nem voltak egyértelműek, a magyar anyanyelvű ortodoxok körében akkor mégis ő volt a legnagyobb tekintélynek örvendő egyházi vezető.10 A fordulatot nyilván az jelentette Varjú életében, amikor Moszkva nem őt, hanem az orosz származású Kopolovicsot jelölte a kanonizált egyházkerület élére.

Berki Feriz életrajzából mindenképpen érdemes kiemelni, hogy 1941-től 1952-ig, meglehetősen hosszú ideig és politikai rendszereket átívelően a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban dolgozott az ortodox egyházi ügyek referenseként. A Varjúval való konfliktusa erre az időszakra datálódik. Az orosz levéltári iratokban vele kapcsolatban többször is visszaköszön, hogy végzett teológusként hatalmas erőfeszítéseket tett a magyar nyelvű ortodox liturgia megte„Átvészelni a legnehezebb napokat”

6 Lásd az 1. sz. iratot.

7 Péter János forradalom idején tanúsított magatartására és az ezt követően képviselt álláspontjára lásd pl.: Ladányi Sándor: A magyarországi református egyház 1956 tükrében. Egyháztörténeti tanulmányok. (Protestáns Művelődés Magyarországon). Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, Budapest, 2006, 231-232. o.

8 Lásd a 7. sz. iratot.

9 GARF, f. 6991, op. 1, gy. 738,1. 107-118.

10 Vlaszty is cerkov v Vosztocsnoj Jevrope 1944-1953. T. 1. 1944-1948. Dokumenti rosszijszkih arhivov. Otv. red.: T. V. Volokityina. Roszszpen, Moszkva, 2009, 425-429. o.

189