Levéltári Közlemények, 87. (2016)
1956 - Levéltár és egyház a forradalomban - Völgyei Zoltán: Dr. Kovács Béla levéltáros életpályája és 1956-os tevékenysége
Dr. Kovács Béla levéltáros életpályája és 1956-os tevékenysége két, s teherautókra terelik fel, akiket összefogdostak. „Gyorsan hazamentem, elmondtam a feleségemnek, gyorsan - mai szóval élve - illegalitásba vonultam. Sokáig nem tudtak rólam semmit.”M A szovjetek valóban elfogták a Debreceni Forradalmi Bizottmány több vezetőjét és tagját, többeket az ungvári börtönbe vittek, például Csorba Lászlót, Für Lajost, Dede Lászlót, Vass Imrét.84 85 Egy ideig fogva tartották, majd hazaengedték őket, s átadták a magyar hatóságoknak. Kovács Béla megúszta ezt a tortúrát, s több hétig ismerősöknél húzta meg magát a külvilág elől elrejtőzve, majd 1956 decemberében újra jelentkezett munkára a kollégiumi levéltárban.86 87 A forradalom alatti tevékenysége miatt 1957. április 22-én tartóztatták le, majd a forradalmi bizottmány vezetőinek perében első fokon 5 év börtönre ítélte a debreceni katonai bíróság. A vád a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való részvétel volt. A fellebbezést követően a másodfokú bíróság 1958 áprilisában 2 évre csökkentette a büntetését. Terhére rótták fel a bizottmány elnökségében kifejtett „ellenforradalmi” tevékenységét, mindenekelőtt azt, hogy hozzájárult az államvédelmi tisztek, valamint Tatár Kis Lajos és Ménes János tanácselnökök letartóztatásához, továbbá a házkutatásokhoz és a fegyverek lefoglalásához. Vádként szerepelt az is, hogy „nyílt kommunista- és szovjetellenes magatartást tanúsított”, illetve „elsőnek kezdeményezte Debrecenben a Kisgazda Párt szervezését”.117 A másodfokú ítélet kihirdetését követően a debreceni börtönből, ahol előzetesen tartották fogva, átvitték Márianosztrára, itt töltötte a büntetéséből hátralévő idejét.88 1959 áprilisában amnesztiával szabadult. A Tiszántúli Református Egyház- kerület fegyelmit indított ellene, s fegyelmi határozattal távolították el egyházi levéltári státuszából mint nem kívánatos személyt. Az állásból való elbocsátás miatt ismét nagyon nehéz egzisztenciális helyzetbe került, akárcsak 1948-ban. Ezzel az ellene áskálódó volt munkatársai és felettesei is tisztában voltak, ezért ez elsősorban rájuk vet sötét árnyékot, sőt közvetve az intézményre is.89 Az ezt követő első időszakban Kovács Béla csak fizikai munkásként, figuránsként tudott elhelyezkedni.90 Végül Kecskeméten, az ottani református egyház jóvoltából kapott egyházi levéltárosi-könyvtárosi állást, feladata a könyvtári és a levéltári anyag rendezése volt. Közben felesége továbbra is Debrecenben lakott, akihez kéthetente hétvégén tudott hazautazni. A debreceni református egyház, az „anyaegyháza” nem fogadta, s ez élete végéig bántotta: „... innen mennem kellett. S idegen egyház, ahol nem ismertem senkit, az fogadott, s állást adtak. Hát ez 84 Uo. 67. o. 8^ Filep: i. m. 108. o. 86 OHA-interjú 88. o. 87 HM HIM HL B258/1957. 88 OHA-interjú 101-109. o. 89 Ttrel Püspöki Hivatal iratai, Kéziratok, tanulmányok, jegyzetek, 1.27. b.,76. o. 90 OHA-interjú 110. o. 185
