Levéltári Közlemények, 87. (2016)
1956 - Levéltár és egyház a forradalomban - Eörsi László: Budavár 1956-os ostroma. Tűzvész az Országos Levéltárban
1956 - Levéltár és egyház a forradalomban A felkelőktől, a bírósági anyagokból és a magyar honvédségtől származó források nem említik a felkelők levéltári jelenlétét - bár a hatóságok még így, bizonyítékok nélkül is az „ellenforradalmárokat” akarták bűnbaknak megtenni a szörnyű pusztulásért. Legalábbis Szabó János felkelőparancsnok egyik vallomásából ez derül ki: „A levéltár leégésével kapcsolatban csak azt tudom mondani, hogy az egy becsapódó gránáttól gyulladt ki, nem pedig mi gyújtottuk fel.”44 Ugyanerről az elgondolásról - bár más indíttatásból - írt az egyik munkatárs is: az Országos Levéltár akkori igazgatója [Ember Győző - E. L.] - mintegy koronatanúként - magához kéretett: írnék alá egy jegyzőkönyvet, miszerint »felkelők« gyújtották volna fel a levéltárat, illetve, hogy az Országos Levéltár azért került a szovjet csapatok tűzhatása alá, mert ott fegyveresek tartózkodtak, akik a szovjet katonák életére törtek: az ablakon keresztül zúdítottak rájuk fegyvertüzet.”45 S bár a későbbi vizsgálat sem tudta egyértelműen tisztázni, hogy bekerültek- e idegenek, és ebben a visszaemlékezők közlései is eltérnek, mégiscsak az a legvalószínűbb, hogy a már említett vári fegyveres ellenállók néhány tagja bejutott a levéltár épületébe és onnan folytatta az ellenállást a világ legerősebb szárazföldi hadseregének egyik páncélos alakulata ellen. A feladatukat megkönnyítette, hogy a levéltár portása nem zárta be a kaput.46 A levéltár kigyulladásának következményei A levéltárban lakók a harcok idején a mélypincében tartózkodtak, és egy-két óráig észre sem vették, hogy felettük ég az épület. Az 1957 elején lefolytatott vizsgálat megállapította, hogy a „keletkezett tűz megfékezését és a levéltári anyag mentését először az épületbe kívülről bejutó idegenek kísérelték meg, mialatt a levéltár »bennlakói« a mélypincében lévő »tárgyi óvóhely«-en (a »bunker«-ben) tartózkodtak. [...] Ha az »idegenek« és a »bennlakók« a tűz kitörésétől fogva egyszerre és együttműködve léptek volna fel, a tűz lokalizálásának és a veszélybe került levéltári anyag más helyre telepítésének azonnali megkezdésével talán lényegesen mérsékelhették volna a pusztulás mértékét.”47 44 Szabó János tárgy. 1957. I. 9. HM HIM HL, Budapesti Katonai Bíróság és jogelődjei, XI. 22. 00115/56. 45 Bojár: i. m. 2. o. A szerző így folytatta: „Ezt a jegyzőkönyvtervezetet nem írtam alá, tekintettel arra, hogy megállapításai ellentétben álltak a tényekkel.” Uo. 2. o. 46 Komjáthy: Az országos levéltári tűzvész... 4. o. Kossányi Béla nyugalmazott országos levéltári igazgatóhelyettes ezt cáfolta, szerinte „az Országos Levéltár épületébe ilyen behatolás nem történt. A bejárati ajtókat a harci események után is sértetlen állapotban, lezárva találtuk.” Arról is szólt, hogy a tragédiát megelőzően hiába próbálta távozásra bírni a felkelőket. (Kossányi Béla feljegyzése, 1956. XI. 12., jkv. 1957. II. 4. In Lakos: Ismeretlen dokumentumok... 137-138. o.) A felkelők eltávolítására - közlése szerint - Kudor Tivadarné is tett kísérletet. (Kudorné jkv. 1957. II. 4. In Uo. 144. o.) 47 Uo. 138.0. 164
