Levéltári Közlemények, 87. (2016)
1956 - Levéltár és egyház a forradalomban - Eörsi László: Budavár 1956-os ostroma. Tűzvész az Országos Levéltárban
I Ezt hasonlóképpen látta egy külső szemtanú is a közeli Hadtörténeti Intézetből: „Hogy nagy kár keletkezett, abban a levéltárosokat súlyos felelősség terheli. Nem oltották el azonnal! - nem volt ki!”45 A levéltári munkatársak közül elsősorban Bojár Iván művészettörténész okolta az ott tartózkodó alkalmazottakat és lakókat a károk súlyosságáért,* 49 bár Schmidt Ádámné sem fukarkodott a mali- ciózus megjegyzésekkel.50 Kossányi Béla nyugalmazott országos levéltári igazgatóhelyettes feljegyzésében kitért arra, hogy „a környékén a harci tevékenység már olyan méreteket öltött, hogy az épületet mind sűrűbben érő belövések elől az óvóhelyre kellett levonulnunk.”5' Néhányan viszont az ott lévők védelmére keltek. Komjáthy Miklós a bentlakó munkatársak és az I. kerületi tűzoltók emberfeletti erőfeszítéseit emelte ki.52 Ám a tűzoltók csak este jöttek, és keveset tudtak tenni, mivel szovjet harckocsik tönkretették az úttestre fektetett tömlőiket.53 Több munkatárs odasietett és segített az anyagok mentésében. „Bogdán István különösen hősiesen és fáradhatatlanul dolgozott a még égő raktárakban!”54 A vizsgálóbizottság végül is egyetlen vétkest sem nevezett meg. „Feltételezem, hogy a kollégák gondosan megválogatták szavaikat és ügyeltek arra, nehogy bajba sodorjanak bárkit, miután a keletkezett kárt jóvátenni már úgysem lehetett. Emlékeim szerint Ember Győző is igyekezett minél hamarabb elsimítani az ügyet” - emlékezett vissza egy munkatárs.55 A belőtt gyújtógránát a nyugati raktárszárny negyedik emeletét gyújtotta fel, s a tűz gyorsan terjedt lefelé. Ebben az a balszerencsés körülmény is közrejátszott, hogy viharos szél támadt, így két további raktárhelyiség is hamarosan Budavár 1956-os ostroma. Tűzvész az Országos Levéltárban 4^ Józsa Antal jelentése. HM HIM HL, 1956-os Különgyűjt. 9. d. 3/j. ő. e. 641. f. 49 Bojár: i. m. 2. o. November 4-én délelőttől, az ún. tárgyi óvóhelyen (a „bunkerben”) tartózkodott Kossányi Béla az édesanyjával, Szabó Károly technikus a feleségével, Kudor Tivadar fényképész a feleségével és három kiskorú gyermekével, id. Kaszala László kapus a feleségével, leányával, annak férjével s az utóbbi édesanyjával, ill. a fiatal házaspár (Mészáros Gyula és Kaszala Judit) kiskorú gyermekével és Simon Ferenc könyvkötő. Rajtuk kívül vasárnap bent volt az épületben és vasárnapról hétfőre virradóra bent aludt a „bunkerben” Kudorné unokaöccse, Csipka Pál műegyetemi hallgató és annak ugyancsak műegyetemi hallgató barátja. Betlendi János csak november 6-án, kedden délután 15 óra tájban költözött le a tárgyi óvóhelyre, amikor már a III. emeleten levő szobáját gránáttalálat érte. (Jelentés az Országos Levéltárban pusztított tűzvész keletkezési körülményeinek kivizsgálásáról, 1957. II. 8. In Lakos: Ismeretlen dokumentumok... 138. o.) „Mindenkinek volt alibije [...] Még annak is volt alibije, aki benne lakott az épületben [...] Mindenki tudta igazolni, hogy ő nem volt.” (Schmidt: i. m.) Feljegyzés 1956. X. 12. In Lakos: Ismeretlen dokumentumok... 138-139. o. 5 2 Komjáthy: Tűzvész az Országos Levéltárban... 5. o. Komjáthy a bentlakók közül Kossányi Bélát emelte ki, aki „nem törődvén az életét veszélyeztető lövöldözéssel, egyedül küzdött a tűz megfékezésével”. Uo. 53 Lakos: A Magyar Országos Levéltár története... 348. o.; Komjáthy: Az országos levéltári tűzvész... 5. o. 54 Pap - Solch: i. m. 52. o. Többek között Pap Gáborné, Bojár Iván, Bottló Béla, Komjáthy Miklós is részt vett ebben a reménytelen küzdelemben. Uo.; Bojár: i. m. 2. o.; Komjáthy: Az országos levéltári tűzvész... 4. o. 55 Pap - Sölch: i. m. 52. o. 165
