Levéltári Közlemények, 87. (2016)
1956 - Levéltár és egyház a forradalomban - Eörsi László: Budavár 1956-os ostroma. Tűzvész az Országos Levéltárban
1956 - Levéltár és egyház a forradalomban A műszaki egyetemisták tüzelőállást állítottak fel, de parancsnokuk, Marián István ezredes telefonon fegyverletételt rendelt el. Megparancsolta, hogy a fegyvereket gyűjtsék össze, és adják át a szovjet csapatoknak, tegyék ki a fehér zászlót, mert a nagy túlerővel szemben biztos pusztulás vár rájuk. A következő szavakkal zárta beszédét: „Akkor vagytok hősök, ha meritek vállalni az életet, élnetek kell,”4 * Ezt „alig leírható döbbenet és lehangoltság fogadta f Az ellenállás hiábavalóságát valószínűleg a közelben lévő tisztek is beléjük sulykolták.6 Ekkor épp itt, a Hess András téri kollégiumban tartózkodott a hadapród múltú Végvári Vazul, aki sorsdöntő elhatározásra szánta el magát: „Akkor én, a köztük idegen, egész bensőmben remegve belekiáltottam a lépcsőház feszült és bamba csöndjébe: átveszem a parancsnokságot.”7 Senki nem tett semmilyen ellenvetést. Ám a Hess András téri kollégium, ellenállás helyszíneként a továbbiakban már nem szerepel a források között. A Várban nemzetőri szolgálatot ellátó Széna téri részleg nagyobb része már korábban szétszéledt. Szabó János („Szabó bácsi”) főparancsnokot, aki kivételesen a Várban éjszakázott, az intervenció hírével keltették. Rögvest visszatért a Maros utcába, majd a Széna térre, ahol irányította az ellenállást. A beosztottai közül csak kevesen maradtak ott. Köztük minden kétséget kizáróan csak Nagy Gézát tudjuk azonosítani. Az I. kerületi kiegészítő parancsnokságról felküldött csoport egy része a Dísz tér 3-ban, a Várgondnokság épületében (az egykori Batthyány-palotában) rendezkedett be. Itt a 40 éves Batthyány Bálint anyagbeszerző8 kezébe került az irányítás, aki máshonnan is toborzott fiatalokat. így az osztag mintegy húsz főre duzzadt, tagjai közül Czérna Zoltánt,9 Kerek Mátyást, Hüli Lászlót, Vajgel Sándort, Vajgel Lászlót, Vargyai Józsefet, Viszmeg Imrét tudjuk azonosítani. 4 Varga Sándor jkv. 1957. IV. 10. ÁBTL V-150006/2. ■* Végvári: i. m. 24. o. ® Józsa Antal főhadnagy jelentése. HM HIM HL, 1956-os Különgyűjt. 9. d. 3/j. ő. e. 641. f. ^ Végvári: i. m. 25. o. ® „Magyarországon élt csaknem valamennyi gróffal rokoni viszonyban állok” - vallotta a vizsgálati fogságban. A közgazdasági egyetemet félbeszakította, katona lett, részt vett a Felvidék megszállásában. 1940-42 között a Külkereskedelmi Hivatalban volt tisztségviselő, majd a római kirendeltségen dolgozott. 1943-tól ismét bevonult, légvédelmi tüzér, hadnagy, szakaszparancsnok lett. 1945-ben Morvaországban az alakulatával együtt szovjet fogságba került, 1948-ban szabadult. A Külkereskedelmi Hivatalba tért vissza, de innen eltávolították. Segédmunkásként helyezkedett el, majd anyagbeszerző lett Budapesten. 9 A belügyi szervek Széna téri „ellenforradalmárnak” titulálták („Széna téri ellenforradalmárok”. ÁBTL 0-16800. 65. o.; „Ellenforradalom Magyarországon”. ÁBTL V-150381/5. 62. o.), ám ez valószínűtlen, mivel ezt nem támasztotta alá egyetlen vallomás sem. Azt viszont nyilván tudták, hogy nem volt egyetemista, ahogy Nagy Géza (jkv. 1957. IV. 26. ÁBTL V-143086.) vagy Végvári Vazul („Nyilatkozat Czérna Zoltán hősi halottal kapcsolatban - levél Péter Lászlónak, 2007”. Végvári Vazul közlése Péter Lászlónak, amelyet a szező is megkapott) gondolta. A hivatalos iratok szerint szállítómunkás volt. 158
