Levéltári Közlemények, 86. (2015)

Átmenet és újrakezdés - Kovács Tamás: Magyarország és a világ 1945-ben. Előzmények, tervek, kilátások

Átmenet és újrakezdés feladata lett (volna) a háborúból való magyar kiugrás levezénylése. 1944 őszén már Horthy és köre is elfogadta, hogy a Szovjetunióval kell tárgyalni és meg­egyezni. Igaz, ekkor már a trianoni Magyarország területén folytak a harcok. A kiugrás azonban számos ok miatt - rossz szervezés, hanyag előkészítés, a néme­tek beépített embereinek árulása - nem sikerült, talán nem is sikerülhetett. Hor­thy Miklóst megzsarolták és lemondatták. így a magyar szélsőjobboldali pártok alkotta koalíció vette át az ország irányítását Szálasi Ferenc miniszterelnök, majd nemzetvezető vezetésével. Látni kell, hogy a németeknek szükségük volt Ma­gyarországra a Birodalom védelme érdekében, s amíg csak lehetett, ragasz­kodtak Horthy személyéhez. De amikor váltaniuk kellett, akkor megtalálták azon politikai csoportokat és személyeket, amelyek és akik a saját hatalomra jutásuk érdekében bármire képesek voltak. Jellemző, hogy Szálasi rendszerét csak Né­metország, Japán és az Olasz Szociális Köztársaság (ismertebb nevén a Saloi Fa­siszta Köztársaság) ismerte el. Még a semleges országok sem voltak hajlandóak — különösen 1944 végén - egy ilyen diplomáciai lépésre. Ez egyben azt is jelen­tette, hogy Szálasiéknak semmilyen hivatalos kapcsolatuk nem volt a nyugati szövetségesek felé, a Szovjetunióról nem is szólva. Ugyanakkor az ország Vörös Hadsereg által ellenőrzött részein megindult az élet. A magyar politikai elitnek a Horthy-rendszerrel szemben álló, de nem szélsőjobboldali-nyilas részéből létrejött Debrecenben az Ideiglenes Nemzetgyűlés, majd az Ideiglenes Nemzeti Kormány (INK), dálnoki Miklós Béla vezérezredes vezetésével. Mindebben nyilvánvaló volt a külső ráhatás, de az is tény, hogy kellett egy olyan magyar kormány, amellyel a győztesek hajlandóak egyáltalán szóba állni. Más kérdés, hogy a Magyarországon mű­ködő Szövetséges Ellenőrző Bizottságban (SZEB) a meghatározó győztes or­szágok képviseltették magukat, de kezdetektől fogva erőteljes és minden ma­gyar szereplő számára is jól érzékelhető szovjet befolyás érvényesült.39 Ké­sőbb erre csak ráerősített a budapesti szovjet követ, Georgij Makszimovics Puskin, aki korábban pont a SZEB politikai tanácsadója volt.40 Az INK összetételét megvizsgálva szintén szembetűnő a szovjet befolyás, s egyben láthatjuk a jövőt is. Mert bár a legtöbb minisztert a Független Kisgazda­39 A szovjetek ereje, amit a Kommunista Párt maga mögött érezhetett, visszatükröződik már a pár­tok 1944-1945-ös egymás közti tárgyalásain is. Lásd Horváth Julianna - Szabó Éva - Szűcs László - Zalai Katalin [összeáll., szerk., jegyzetekkel ellátta]: Pártközi értekezletek - Politikai érdekegyeztetés, politikai konfrontáció, 1944-1948. Budapest, 2003, Napvilág Kiadó. 40 Puskin tevékenységéről különösen sokat megtudunk Cseh Gergő Bendegúz doktori disszertáci­ójából: Amerikai és brit részvétel az olaszországi, romániai, bulgáriai és magyarországi Szövet­séges Ellenőrző Bizottságok tevékenységében (1943-1947). http://doktori.btk.elte.hu/hist/cse- hgergobendeguz/diss.pdf (Letöltés ideje: 2015. október 4.) A magyar-szovjet viszonyról lásd még Vida István (szerk.): Iratok a magyar-szovjet kapcsolatok történetéhez 1944. október - 1948. június. Dokumentumok. Budapest, 2005, Gondolat Kiadó, 384. o. 28

Next

/
Oldalképek
Tartalom