Levéltári Közlemények, 86. (2015)
Pusztulás - újjáépítés - Keresztes Csaba: Az Országos Levéltár Budapest ostromában és a levéltár helyreállítása
Keresztes Csaba: Az Országos Levéltár Budapest ostromában és a levéltár helyreállítása is 1944 őszén már Magyarország területén folytak a harcok. November és december hónapokban az is nyilvánvalóvá vált, hogy hamarosan városharcra kell felkészülni Budapesten. A várható helyzetből kiindulva fokozták az iratok biztonságba helyezését célzó tevékenységeket, leginkább azért, mert az elköltöztetés, elszállítás lehetőségét, a biztonsági kockázatok miatt, kategorikusan elvetették. Jánossy Dénes úgy ítélte meg, hogy biztonságosabb az iratanyagot a levéltár vasbeton és téglakészítésű falai között tartani, mint az elszállításából adódó veszélyeket vállalni. Ezen álláspont alapján akadályozták meg december elején a Szálasi-kormány teljes kiürítésre vonatkozó parancsát, és az elszállítás lehetetlenségére hivatkozva minden iratot az épületben tartottak. (A Szépművészeti Múzeum műtárgyaival ellentétben Nyugatra, Németországba a levéltár által őrzött iratokból semmit sem szállítottak.)9 Folytatták a felsőbb szinten elhelyezkedő raktárak iratanyagának biztonságosabb raktárakba történő átszállítását. (A Vár alatt lévő kiépített barlangokat sem vették igénybe.) Az alagsori raktárakat légópincének - tárgyi óvóhelynek - alakították ki, és oda a legféltettebb dokumentumokat helyezték el. Nehéz döntést jelentett a biztonságosabb helyre kerülő iratanyag kiválasztása, hiszen az őrzött iratanyag szinte minden darabja „unikumnak” számított. Végül az archívum regni, a nádori levéltár, a magyar udvari kancellária, a kamara, a helytartótanács, a hétszemélyes és a királyi tábla, a családi levéltárak iratai, valamint a középkori okleveles anyag került az óvóhelyre. Jánossy indoklása szerint elsősorban azoknak az állagoknak a biztonságba helyezéséről gondoskodtak, amelyek „ elvesztése vagy csak súlyosabb megrongálódása is pótolhatatlan károkat okozhatott volna a hazai történettudománynak 10 11 E tevékenységet ráadásul minimális személyzeti létszámmal hajtották végre. A levéltár munkatársainak létszáma 1944-ben nem érte el az iratanyag kezeléséhez szükséges mértéket: november végén csak harminchat fő dolgozott az intézményben, altisztekkel és beosztott alkalmazottakkal együtt véve. Rajtuk kívül tizenhatan külső szolgálatot teljesítettek, valamint kilenc főt tényleges katonai szolgálatra hívtak be. Egy főt pedig még 1944. májusban munkaszolgálatra vonultattak be. Az ősz folyamán több munkatárs az épületben helyezkedett el a családjával. Részükre, valamint a közelben lakó levéltárosoknak végül sikerült katonai mentesítő iratokat szerezni." 9 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban: MNL OL), Magyar Országos Levéltár levéltára Általános iratok (a továbbiakban: Y7) 114/1946. (3. doboz); Keresztes Csaba: Műkincsek ebek harmincadján. Veszélybe került műtárgyak Magyarországon 1944-1949. ArchívNet, 2015. 1. sz. http://www.archivnet.hu/hetkoznapok/mukincsek_ebek_hartnincadjan.html *0 Jánossy: i. m. 3. o. 11 Lakos: i. m. 266-286., 493-495. o. 89