Levéltári Közlemények, 86. (2015)

Átmenet és újrakezdés - Mikó Zsuzsanna: Az új jogrend kialakulása: a népbíróságok

Átmenet és újrakezdés

Varga a népbíróságok feletti felügyeletet ellátó igazságügy-minisztériumban megszervezésre kerülő népbírósági osztályon dolgozók számára feleslegesnek tartott bármiféle iskolai végzettséget. A népbíróságok vezetői és a népügyészek továbbképzése érdekében csupán ankétok szervezését gondolta szükségesnek, ahol az oktatás nem annyira jogi, mint inkább politikai vonalon folyt volna.

A népbíróságok felállításával kapcsolatban tehát nagyon sok indulat és érzelem tört a felszínre, mind mellette, mind ellene sokan hallatták a hangjukat. Szűcs János népfőügyész, igazságügy-minisztériumi államtitkár foglalta össze a népbíróságok ellenzőinek álláspontját. A legfőbb ellenérvek a következők voltak: szükség van-e népbírósági eljárásra, lehet-e olyan tetteket büntetni, amelyek a népbírósági törvény megjelenése előtt nem minősültek bűn- cselekménynek, nem jogellenes-e a népbíróságok felállítása, értelmezhető-e a háborús bűnösség fogalma. Az 1945. évi VII. törvénycikk által tilalmazott cselekmények jogellenessége a törvény hatályba lépése előtt megítélhető volt-e, milyen jogalapon módosította az elévülési időt a népbírósági jog, miért elfogultak a népbírák, a legsúlyosabb esetekben miért nincs fellebbezési joga a vádlottaknak.

Természetesen a háborút követően Magyarország a szűk külpolitikai mozgástere miatt nem is mérlegelhette, hogy fel akar-e állítani ilyen típusú jogszolgáltatási szerveket, hiszen a háborús és népellenes bűnösök felelősségre vonásával kapcsolatos eljárások lefolytatására a nagyhatalmak kötelezték az új magyar kormányt. A későbbiekben azonban kiderült, hogy ez a kezdetben kifejezetten ideiglenesnek szánt intézmény nagyon jól használható a napi politikai célok megvalósítására is. így kerülhetett be a közös munkáspárti kormányprogramba 1947. szeptember 28-án a népbírósági rendszer átszervezésének szükségessége mellett azon szándék deklarálása is, hogy véglegessé kellene tenni a népbíróságok működését.

*

A népbíróság ítélkezésében meghatározó jelentősége volt a népbírák személyének és egyéniségének, mivel a népbírósági jog elsősorban az ő egyéni meggyőződésükre építette az ítéletet. A népbírói pozícióra alkalmas személyek kiválasztása a pártok körében mindvégig komoly viták forrását képezte. A gyakorlatban nehezen volt összeegyeztethető, hogy politikailag is megbízhatóak legyenek a kiválasztott személyek, emellett még az ítélkezés is zavartalan és folyamatos legyen. A munka zavartalansága érdekében Major Ákos azt kérte az igazságügy-minisztertől, hogy a pártok csak jelöljék ki a megfelelő számú népbírót, a tanácsok összeállítása azonban a népbíróság vezetőjének jogköre legyen. Az igazságügy-miniszter válaszában lényegében elutasí58