Levéltári Közlemények, 86. (2015)
Átmenet és újrakezdés - Mikó Zsuzsanna: Az új jogrend kialakulása: a népbíróságok
Mikó Zsuzsanna: Az új jogrend kialakulása: a népbíróságok tóttá Major javaslatát, amit azzal indokolt, hogy ebben az estben a pártok politikai befolyása jelentősen csökkenne: „...mert a befolyást a párt részére az biztosítja, hogy a szavazattal bíró tag milyen átütő képességű, rábeszélő tehetséggel megáldott értelmiségű fokú más párttagokkal áll szemben. ”w A miniszter döntése alapján így a tanácsok beosztása ugyan elnöki jogkör maradt, de a tanácsok összeállításánál a pártok kívánságait a legmesszebbmenő módon figyelembe kellett venni. A korabeli sajtó igen élesen bírálta a népbírák és népügyészek működését: „Az a 25 éve ítélkező szakbíró, aki végigszolgálta Horthyt és Szálasit, honnan vegye a demokrácia féltő szeretetét és a reakció gyűlöletét!” „Az ügyészeket általában csak a zsidókérdés érdekli. Csak akkor élénkülnek meg, ha a vádlott zsidót ölt, öletett meg vagy rabolt ki. A pártok bírókijelölési gyakorlata mindvégig nagyon rapszodikus volt, mivel semmiféle jogi szabályozás nem írta elő a kiválasztás szempontjait. A kezdeti időszakban maguk a delegáló pártok sem voltak elégedettek népbírá- ik teljesítményével,10 * 12 de a legnagyobb ellentétet mégis inkább a polgári párti (Kisgazdapárt, Polgári Demokrata Párt) és a munkáspárti népbírák szellemi kvalitása között lévő különbség jelentette. A Szociáldemokrata Párt népbírósági aktíva ülésén Bánki Richárd így jellemezte a helyzetet: „A polgári párti népbírákkal a munkáspárti népbírák állandó harcban állnak, ez nemcsak a zárt tárgyalások alkalmával mutatkozik, amikor is minden ítéletnél szinte ökölharcra kerül a sor, hanem a nyílt tárgyaláson is, ahol gúnyos mosoly vagy megjegyzés kíséri a polgári pártok részéről a munkáspárti népbíró kérdését a vádlotthoz vagy tanúhoz. ”13 A munkáspártok között is komoly ellentétek alakultak ki a népbírák inst- ruálásával kapcsolatban; a Kommunista Párt Közigazgatási Osztálya 1947- ben azt nehezményezte, hogy a szociáldemokrata párti népbírák túl nagy befolyáshoz jutottak a kommunista bírákkal szemben. A közös munkáspárti népbíró aktíva irányítása - melynek az összes munkáspárti népbíró egységes nevelése lett volna a célja - kicsúszott a kommunisták kezéből, és a szociáldemokrata Bánki Richárd véleménye lett mindinkább a domináns. 10 MNLOLXIX-E-1-1, 29.754/1945. 1' Gyöngyösi Nándor: Amikor a bíró elősegíti a bűnös védekezését. Kommunista népbírák éles bírálata egyes vezető bírókról és népügyészekről. Szabad Nép, 1945. július 8. 5. o. „A Szociáldemokrata Párt által delegált népbírák kiválasztásánál nemcsak a régi párttagságot kell figyelemmel kísérni, hanem a megfelelő' értelmi fokot is, hogy a védelem ravasz mesterfogásait leleplezzük, mert ha ezt nem tesszük, akkor szerepünk nem más, mint statisztálás egy reakciós igazságszolgáltatási színjátékban. ” PSzL 283. fond 27/232. őrzési egység, Szociáldemokrata Párt Közigazgatási Osztály, Közös népbírósági aktívaülés, 1946. február 16. Uo. 1946. február 24. 59
