Levéltári Közlemények, 86. (2015)

Átmenet és újrakezdés - Mikó Zsuzsanna: Az új jogrend kialakulása: a népbíróságok

Mikó Zsuzsanna: Az új jogrend kialakulása: a népbíróságok

ra, hogy mindazokat a cselekményeket meg tudják torolni, amelyek Magyar- országot közvetlenül vagy közvetve ebbe a szörnyű katasztrófába döntötték. ”6

A fenti mondatok szinte szó szerint csengtek vissza a népbírósági rendelet bevezetésében, ami arra utalt, hogy a politikai vezetés eltökélt szándéka nem az igazság érvényre juttatása volt, hanem inkább a bosszúállás. A legradikálisabban ezt az álláspontot természetesen a Kommunista Párt képviselte. Révai József az Ideiglenes Nemzetgyűlés 1944. december 22-i ülésén drámai hangon követelte a nemzet árulóinak felelősségre vonását. „A nyilas hazaárulókkal való leszámolást követeli az igazság és a magyar demokrácia államérdeke. Az igazság parancsa, hogy azok, akik a magyar hazát 30 ezüst márkánál olcsóbban eladták a német hódítóknak, elvegyék méltó büntetésüket. [...] a demokrácia nem bűnbocsánat a nép és a haza ellenségei számára, hanem pallos, amely kérlelhetetlen szigorral lesújt rájuk, le kell, hogy csapjon a nép, a haza ellenségeire. ”7

A korszak kisgazdapárti politikusa még kíméletlenebből fogalmazott 1945 májusában. „A népbírósági eljárás alapgondolata az, hogy a nép maga gyakorolja a bíráskodást azokban az ügyekben, amelyeket ellene követtek el. Az eljárásra vonatkozó alapvető szabály az, hogy a demokratikus erők befolyásának szabad teret kell engedni. A Schöffen-bíráskodósnak az a formája, amelyet a fennálló rendeletek megteremtettek, alapjában véve megfelelőek ugyan, de a rendeletek hibája az, hogy paragrafustengerbe fulladnak, és így a szabályok az eljáró népi elemek részére teljesen érthetetlenek. Az eljárást teljesen le kell egyszerűsíteni és így megszűnik annak a szükségszerűsége is, hogy a vezető bírák és népügyészek működését kvalifikációhoz kössük. ”8

Egy másik beadványában Varga Béla még messzebbre ment az eljárási formaságok leegyszerűsítésének kérdésében. Javaslata alapján a népügyésznek kellene megindítani az eljárásokat, és mindvégig az ügyészé lenne a vezető szerep, megkereséseinek az összes hatóság és állami szerv köteles lenne eleget tenni. Szerinte „fogalmi lehetetlenség az, hogy a népbíróság, tehát a nép ítélete ellen fellebbezni lehessen [...]. Épp ily lehetetlen minden kegyelmi ténykedés is. ”9

6 Ries István: A népbíróság védelmében. Népbírósági Közlöny, 1945. november 8. 1. sz. 1. o.

^ Idézi Lukács: i. m. 153. o.

^ Dr. Varga Béla elaborátuma a népbíróságok ügyében. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban: MNL OL) Igazságügyi Minisztérium Népbírósági Osztály (a továbbiakban: XIX-E-1-1), 2672/1945. Varga Béla 1947-ben a pártos népbíróság felelősségre vonása elől külföldi emigrációba kényszerült.

9 Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár (a továbbiakban: PSzL) 274. fond 15. őrzési egység, 200. Magyar Kommunista Párt Közigazgatási és Jogügyi Osztály.

57