Levéltári Közlemények, 86. (2015)
Irodalom - Hőskor és magvetés (Somorjai Ádám: Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát emigrációs évei) Fiziker Róbert
Irodalom készi tisztségről, illetve utóbbi határozott, elutasító hangú válaszával. Majd a párizsi és brazíliai lelkipásztori látogatások, az 1947. szeptemberi római apátkongresszuson való részvétel, a Róma környéki Terme de Vicarelló-i kolostorban való téli tartózkodás bemutatása után két nagyobb részfejezetben ismerteti a főapát különböző alapítási terveit, a Pannonhalmának erkölcsianyagi támogatást szerezni kívánó küldetését és a rend útkeresését az Amerikai Egyesült Államokban. Végül a főapát halálát és temetését idézi fel, illetve kitér az utódlási kérdésekre is. A kötet végén táblázat mutatja be Kelemen Krizosztom, illetve ezzel párhuzamosan a magyar bencések nyugati tartózkodási helyeit. Az említett kongregációk és bencés monostorok elérhetőségei mellett terjedelmes bibliográfia ad betekintést a témakör forrásanyagába és az egyháztörténeti szak- irodalmi munkákba. Néhány, részben színes képi illusztráció mellett összesen harmincnyolc fontosabbnak ítélt magyar és latin nyelvű forrást, levelet, kérvényt, összefoglalót, feljegyzést, beadványt és beszámolót közöl, nagyrészt teljes terjedelemben. Életrajzi ismertetés mutatja be a főszereplőket, a tájékozódást precíz név- és helynévmutató, továbbá - minden bizonnyal a két említett tengerentúli perjelség vonzáskörzetébe való esetleges eljuttatás céljával is - angol és portugál nyelvű összefoglaló is segíti. Somorjai Ádám munkája megfelel az önmaga által támasztott elvárásoknak, ugyanakkor talán túlzottan is a rekonstrukciót, a gyakran kétségtelenül bonyolult helyzetek időrendjének pontos megalkotását és az ezt igazoló források idézését tartotta szem előtt. A kötet meglátásom szerint csak az olvasó szorgos közreműködésével, a lábjegyzetek és a függelékben található levelek, illetve a - nagyrészt az események kronológiai sorrendjét követő - törzsszöveg párhuzamos megismerésével áll össze, bár a megértéshez ekkor is gyakran hiányzik, vagy csak későbbi fejezetekben válik világossá az alapvető egyházjogi fogalmak magyarázata, bizonyos szereplők vagy információk jelentősége. De a pannonhalmi főapátról az első átfogó pályakép-vázlatot is csupán az életrajzok között találjuk. Az olvasóbarát megközelítés jegyében szükség lett volna a szövegben és a vonatkozó lábjegyzetekben található ismétlések kiszűrésére, a beszúrt hosszabb levélrészletek tipográfiailag jobb elkülönítésére, az (egyszer kimerítő, máskor elmaradó helyett) egységesen alapos jegyzetelésre, olykor a szöveg és a lábjegyzetek arányainak átgondolására. Serédi Jusztinián esztergomi érsek először két lábjegyzetben tűnik fel, majd a szövegben történő első említésekor csupán családnevével szerepel. Számos lábjegyzet, illetve utalás kelti fel az olvasó érdeklődését, de a részletes elemzésre a szerző aztán különböző okok miatt nem tesz kísérletet. (Lásd például Serédi 1944. februári, kritikus hangvételű levelét a főapát személyiségének egyes vonásairól, illetve általában a lemondások, főleg a Horthy-kor- szakban történtek vizsgálatára. Igaz, nem ez volt a vállalt feladat.) Arra, hogy 379
