Levéltári Közlemények, 86. (2015)
Irodalom - Hőskor és magvetés (Somorjai Ádám: Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát emigrációs évei) Fiziker Róbert
Irodalom a főapát Rio de Janeiróig az eredetileg tervezett hajóút helyett repülővel utazott, négy különböző forrást hoz fel bizonyságul az igen precíz szerző. Kelemen Krizosztom leveleiből ugyanakkor igen érdekes adalékokat tudhatunk meg világlátásáról, saját {„nem vagyok kirakatba való”) és rendjének helyzetét („nem vagyunk annyian, ahány an szám szerint vagyunk”) reálisan megítélő képességéről, határozatlanságáról és konfliktusairól, a nyugati magyarok lelki gondozásának szükségességéről vallott felfogásáról, fáradhatatlan szolgálni akarásáról. Utóbbival kapcsolatban így fogalmazott egy 1948. februári levelében: „...egy szerzetes-elöljáró nem úgy van, mint a csajág- röcsögei állomás-elöljáró: ha nyugalomban van, már többé nem fáj a feje a váltók beállításán. ” Megszívlelendő a jövőről vallott gondolata is: „A világ- politikát tekintve, ha katasztrófákon keresztül is, de az egységes világ kialakulása felé haladunk. Ha ebben a nagy egységben egy kis nép izolálódik, elpusztul. Minden reális külföldi kapcsolat és támaszpont hazánk és népünk érdekeit és javát szolgálja. ” A főapát 1947 márciusában, a vonaton ülve szomorúan tekintett vissza Pannonhalma felé. „ Ezt a tornyot én újíttattam meg. S azt reméltem, egyszer majd ott lesz a sírhelyem. ” Óhajára - az első magyar bencésként Nyugaton — Buena Vistán, Elisabeth (Pennsylvania) közelében, a magyar kedvesnővérek Szent József-magántemetőjében helyezték végső nyugalomra. 1983-ban a hamvait Pannonhalmán, a Boldogasszony-kápolnában helyezték el. A szerző szerint Kelemen Krizosztom 32 amerikai hónapja hőskorrá és magvetéssé vált a nyugati rendtársak szemében, tevékenységének „ kései hozadéka pedig a hazai centralizáló hagyomány szemünk előtt folyó pluralizálása”. A korábban jelzett észrevételek nem változtatnak azon a meggyőződésemen, hogy a korszak egyház-, illetve rendtörténetének szakavatott ismerője- ként Somorjai Adám nagyszámú szakirodalmi bázison és levéltári forráson nyugvó, a történéseket olykor percnyi pontossággal felidéző, alapos munkát tett le az asztalra. Ugyanakkor minden bizonnyal Várszegi Asztrik korábban említett - még ha bizonyos elemeiben időközben meghaladottá is vált - értekezésével együtt lenne érdemes megismerni Kelemen Krizosztom főapát tevékenységét és a Magyar Bencés Kongregáció két évtizedének történetét. Akár olyan módon is, hogy a két szerző egy későbbi közös munkában - az időközben előkerülő források bevonásával és elemzésével, többek között a lemondások, az azokhoz vezető okok és konfliktusok részletes vizsgálatával, nem csupán az emigrációs éveket vizsgálva - ad egyfajta szintézist. Persze az is lehet, hogy nyitott kapukat döngetek. Fiziker Róbert 380
