Levéltári Közlemények, 86. (2015)
Irodalom - „Mérlegen az ember". A Magyar Nemzeti Levéltár új kiadványai a holokausztról (Csősz László, Erdész Ádám és Kovács Tamás könyveiről) Szécsényi András
Irodalom Apor Vilmos győri püspök embermentő tevékenységéről írt - számos ismert tényt is felelevenítő - nagy ívű összefoglalót (100-115. o.) E tanulmány kissé kilóg a sorból, hiszen Apor - bár gyulai plébánosként kezdte - 1941 februárjától győri püspökként dolgozott és végzett áldozatos munkát az üldözött zsidók érdekében. Ezzel együtt is helyénvaló bemutatni mentőmunkáját, hogy a megyében méltán köztiszteletnek örvendő főpásztor példaadása ne menjen feledésbe. A kis kötetet annak egyik legígéretesebb tanulmánya zárja. Czégé Petra ugyanis azt vizsgálta (117-132. o.), miként alakultak a megyei deportálásokat lebonyolító egyes vármegyei tisztviselők, csendőrök védekezési stratégiái a háború utáni népbírósági perek során. Az áttekintett nyolc személy anyagai relevánsak, ám Czégé nem magyarázza meg, miért éppen őket választotta ki, s komoly hiányosságot jelent a nemzetközi kontextus, valamint a szociálpszichológiai, mentalitásbeli tényezők vizsgálata, amelyekhez a nyugati szak- irodalom bőven nyújthatott volna adalékokat. A konferenciakötet egészére vonatkozó kritikaként megállapítható, hogy a szerzőkről nem tudunk meg semmit. Tudományos értékét rontja, hogy a szerzők jórészt a közigazgatási iratok alapján építették fel írásaikat, s a mainstream külföldi szakirodalomból vajmi keveset hasznosítottak. Nem elemezték továbbá az egyébként kézenfekvő személyes emlékeket (fényképek, tárgyak, naplók stb.), narratív forrásokat, amelyek révén számos, elsősorban áldozati nézőpontú vonatkozás homályban maradt. Mindezzel együtt is e kiadvány, amint fentebb megállapítottuk, a témával foglalkozó színvonalas tanulmánykötetek sorát gyarapítja. Végül, de nem utolsósorban Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében című monográfiájáról kell említést tenni, amely a jeles holokausztkutató szerző doktori disszertációjának kibővített, módosított változata. A mintegy 300 oldalt kitevő kötet az MNL Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Közlemények című sorozatának 12. köteteként látott napvilágot. Csősz munkája - amint címe ígéri - nem kifejezetten a holokausztról szól. A kötet a vármegye zsidóságának történetét adja - a középkori előzményektől fogva egészen napjainkig. Mondanivalójának veleje azonban a II. József uralkodása és a második világháború vége közötti bő másfél évszázad históriája, hiszen erre az időszakra esett a valódi együttélés. A szerző ennek megfelelően kronologikus rend szerint tagolta mondanivalóját: az 1780 és 1918 közötti időszakot az „integráció koraként”, az 1918 és 1944 közöttit pedig a „kirekesztés éveiként” jeleníti meg. (Talán szerencsésebb lett volna Bihari Péter megállapításaiból kiindulva 1914-től számítani ezt a fejezetet.) Ezután külön fejezetet kap a holokauszt, az Epilógus pedig voltaképpen a megye zsidóságának 1944-es kiirtása utáni évtizedek vázlatos summázata. E fejezetek Csősz László munkájában korántsem egyenrangúak: érezhetően a vészkorszakra helyeződik a hangsúly, de ez nem jelent 375
