Levéltári Közlemények, 86. (2015)
Irodalom - „Mérlegen az ember". A Magyar Nemzeti Levéltár új kiadványai a holokausztról (Csősz László, Erdész Ádám és Kovács Tamás könyveiről) Szécsényi András
Irodalom problémát, hiszen az alcímül is választott „konfliktusok és kölcsönhatások” épp ekkor kulminálódtak és oldódtak fel a megsemmisítés folyamatában. A kötet - véleményünk szerint - az egyik legszínvonalasabb összefoglalás a hazai zsidóság történetének lokális vonatkozásairól. Mégpedig azért, mert nemcsak összefoglalja a vármegye izraelita lakosságának történetét kronologikus sorrendben (a recenzens, tisztelet a kivételnek, efféle művekhez van szokva), de legalább két okból kifolyólag jóval többet ad: egyrészt minden fejezet széleskörű országos összefüggésrendszerbe ágyazott, sőt, ahol a szerző szükségesnek vélte, a nemzetközi horizont is kellő mértékig érvényesül. Másrészt üdvözlendő az a társadalomtörténeti látószög, amely lehetővé tette, hogy a vizsgált hosszú idősávban a zsidósággal kapcsolatba kerülő különféle csoportok viszonyulását nyomon kövesse. Ez az a többlet hozadék, amelynek széles tudás- és forrásbázisra épülő helyes érvényesítése többé teszi Csősz László munkáját egy pusztán jól megírt helytörténeti műnél, amely elsősorban a megye lakosságának érdeklődésére tarthatna számot. A hosszú évek gondos - magyar, amerikai, izraeli - forrásfeltárására, elemzésére alapuló, kiérlelt munka a társadalmi folyamatok, kölcsönhatások, összetűzések egyidejű ábrázolása miatt nemcsak a megye, sőt nemcsak a zsidóság története iránt érdeklődők, de a keresztény polgárság, a közigazgatás történetével foglalkozók számára is hasznos olvasmány lehet. A fókusz - hangsúlyozzuk ismét - a holokauszt, amelynek Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei vonatkozásairól szinte mindent megtudunk, de - alfejezetekre lebontva - megismerhetjük a szemtanúk, tettesek, áldozatok különféle csoportjait és azok attitűdjeit is. A remekül tagolt, értő szakmaisággal összeállított, szabatosan megírt kötet olvasmányosságát növelik a fejezetek végéhez csatolt forrás-szemelvények, gondosan kiválasztott fotók. Egyetlen fájó pont ezúttal is a vizuális és tárgyi források felhasználásának, elemzésének hiánya, illetve a terjedelmi okokból túlságosan rövidre sikeredett, az államszocialista időszakot búvárló Epilógus. Ezzel együtt is úgy véljük, Csősz jó ellenpéldát ad Gyáni Gábor ama jogos, néhány évvel ezelőtti kritikájára,4 amelyben - egyebek mellett az ő egyik idevágó résztanulmányát is példaként hozva - a „deskriptiv” művek túltengéséről értekezett. Csősz László munkája jó szívvel ajánlható a szakma és a nagyközönség számára egyaránt. Szécsényi András 4 Gyáni Gábor: Helyünk a holokauszt történetírásában. Kommentár, 2008. 3. sz. 13-23. o. 376
