Levéltári Közlemények, 86. (2015)

Irodalom - Változó szerepek, változó funkció - a Jegybank krónikája (Halm Tamás [szerk.]: A Magyar Nemzeti Bank szerepe a magyar gazdaságban) Kriskó Andrea

Irodalom olvasó végigkövetheti az 1970-es évek közepétől előtérbe kerülő közel-keleti nyitás folyamatát, melynek során a jegybank irodát nyitott Lisszabonban, va­lamint bilaterális hitel-megállapodásokat kötött. A szerző rávilágít, hogy mi­lyenjelentőséggel bírt hazánk számára az 1982-es IMF- és IBRD-csatlakozás, amely utóbbi révén Magyarország készenléti hitel segítségével megmenekült a csődtől. A tanulmány szól a CIB Bank létrejöttének körülményeiről, az Unicbank és Citibank 1985-ös színrelépéséről. A finanszírozási helyzet fej­lődése egyértelműen körvonalazható a BIS-szel {Bank for International Set­tlements) kötött megállapodás alapján. A világbanki segítség és az IBRD társfinanszírozási rendszere jelentősen hozzájárult Magyarország nemzetkö­zi hitel- és tőkepiacra való visszatéréséhez. 1985-re az MNB megbecsült hi­telfelvevő és kötvénykibocsátó lett. A tanulmány érdekessége a japán kapcso­latok felelevenítése, a japán tőke szerepének bemutatása. Eleinte jen-hitelt vettünk fel a japán bankpiac mindhárom kategóriájának (fejlesztési bank, ke­reskedelmi bank, trust and banking company) szereplőitől. A kapcsolat szo­rosságát mutatja, hogy az MNB-nek Tokióban képviseleti irodája működött, mely igen jó kapcsolatot ápolt a pénzpiac szereplőivel és a hatóságokkal. Az 1980-as évek közepén nyilvánvalóvá vált, hogy az állami bankok nem képesek hatékony tőkeallokációra. Felmerült az átszervezés igénye. Várhegyi Éva Az MNB szerepe a kétszintű bankrendszer létrejöttében című tanulmánya bemutatja az OTP, MKB, Állami Fejlesztési Bank szerepét, és felvázolja a Pénzintézeti Központ, az Országos Tervhivatal, a Pénzügyminisztérium sze­repét a pénzpiac átalakulásának folyamatában. A 80-as évek elején a restrik­ciós kényszer a hitelkapcsolatokon túlmenő beavatkozásokra szorította az ap­parátust. Fokozatosan erősödött a vállalati gazdálkodásba való beavatkozás. Az MNB-ben a monetáris szempontok érvényesítése háttérbe szorult. Látha­tó, hogy ekkoriban erősen centralizált döntési rendszer működött, amely megkönnyítette a tervgazdasági módszerek érvényesítését. A szerző bemutatja a tőkeallokációs rendszer liberalizálására irányuló lépéseket, a vállalati tőke­mozgásokat segítő jogszabályváltozásokat, a kisbank-alapítások folyamatát, egész a kétszintű bankrendszer létrejöttéig. A tanulmány másik fontos eleme a tulajdonosi szerkezet változásának áttekintése. A 80-as évek közepén az ál­lami tulajdon még megkérdőjelezhetetlen volt, tabunak számított a részvény- társasági forma is. Az állam befolyást gyakorolt mint tulajdonos, szabályozó felügyelet és gazdaságpolitikai szereplő. Az eltérő szerepekből eltérő érde­kek adódtak, s ez természetszerűleg összeütközéshez vezetett. Olyan kérdé­seket kellett megoldani, mint a tőkeellátás módja, a hitelállomány szétválasz­tása, a refinanszírozás kialakítása. Az új bankok szakapparátusa és vezetői kezdetben az MNB-ből kivált hitelezési igazgatóságok munkatársai voltak, de a nemzetközi elvárások és a nyilvánosság gátat vetettek ennek, s vérfrissítés következett be. A szerző az örökölt és szerzett problémák körét is vizsgálja. 366

Next

/
Oldalképek
Tartalom