Levéltári Közlemények, 86. (2015)

Disputa - Körkérdés 1945-ről. Válaszol Berend T. Iván, Egry Gábor, Romsics Ignác, Szakály Sándor, Tomka Béla

Körkérdés 1945-ről

Európa közepe és keleti része leszakadt a kontinens többi részétől. Az itt lévő országok számára a minta és a „pártfogó” a Szovjetunió lett. Az Európa nyugati felétől addig is tapasztalható politikai, társadalmi, gazdasági lemaradás még inkább érzékelhetővé vált. A fejlődés meg sem közelítette a két világháború közötti időszakban tapasztaltat. Demokráciának „álcázott” diktatórikus államformák jöttek létre, és a világ ketté, majd több részre szakadt.

Ez a változás az elmúlt néhány évtizedben még inkább felgyorsult, és a megosztottság - úgy Európában, mint a világban - a látszólagos változások ellenére is megmaradt.

A nemzeti érdekek érvényesítése egyszer megerősödik, máskor meggyengül, de ha valaki figyelmesen kíséri a történéseket, azt tapasztalhatja, a világban döntő erővel bíró hatalmak esetében a nemzeti érdek felülír mindent. S hogy ezt kimondják-e? Nem igazán, de a döntések és a lépések ezt támasztják alá. Nincs, ami felülírná az Amerikai Egyesült Államok érdekét, és nem gondolkodik másként Oroszország és Kína sem. A kis országok többsége lehetőségeik - gazdaság, politikai befolyás, társadalmi fejlettség - okán többnyire csak figyeli és követi az eseményeket, és a nagyok oldalvizén próbál a maga számára - a többiekkel szemben - kedvezőbb lehetőségeket elnyerni. A sikerek a legtöbbször csak látszólagosak, és valós eredményeket nem hoznak.

A második világháború befejezte - 1945 - alapvetően alakította át a világot. Valami új kezdődött, amiről nem tudható, hogy végül is mire és meddig vezet. A győztesek egy része „világmegváltó és -átalakító terveket” fogalmazott meg. A sokszínű világot részben a maguk képére igyekeztek/igyekeznek formálni (napjainkban is). Ez azonban komoly ellenállásba ütközik, és a jelek szerint beláthatatlan következményekkel jár(hat).

Nincs azonban olyan politikai akarat és erő, amely erre kellő módon és időben figyelmeztet(het)ne. A kérdés csak az, hogy az átalakult világ meddig és miként éli túl a maga gerjesztette konfliktusokat, és ami 1945-ben sokak számára egy boldog, új világ felépítésének a lehetőségét (is) felvillantotta, valóban azt hozza-e? Ez a meghatározó kérdés, amire kérdés, hogy tudni le- het-e a választ? S ha igen, vajon ki tudja?

Tomka Béla: Az utóbbi évtizedek nemzetközi történetírásában a világháborúk kitüntetett korszakhatárnak számítanak, utóbb kiegészülve a kelet-európai kommunista rendszerek összeomlásával mint periódushatárral. Érdemes azonban szem előtt tartanunk azt, hogy a történelmi választóvonalak a különböző régiókban másként érvényesülnek, s többnyire szektorálisak, vagyis a politikai-társadalmi élet egyes területein eltérő jelentőségűek. 1945 például egy nem hadviselő ázsiai ország, de még az Egyesült Államok számára is kevésbé jelentett törést, mint mondjuk Németország esetében. Hasonlóképpen a politikatörténetben nyilvánvalóan élesebb határok húzhatók, míg a gazda337