Levéltári Közlemények, 86. (2015)
Kilátó - Cosmin Budeancá: A romániai németek Szovjetunióba történő 1945-ös deportálása román szemszögből. Esettanulmány: Hunyad, Fehér és Szeben megyék
Kilátó vágni és kerti munkára, ahol éppen dolog volt. És elmesélték, hogy egy szaros orosz vagy kettő rájuk vetette magát, és ők elkezdtek kiabálni, erre odajött a parancsnokuk, aki a börtönökért felelt, és jól megverte őket, mondván, hogy nem azért hozta oda a lányokat, hogy meggyalázzák, hanem munkára. ” (Romulus Hetei) „Amikor visszatértek... meg voltak változva. Öregek voltak, és jaj, szegény fejük. Kezdetben nagyon... visszafogottak voltak. Senkivel sem beszéltek, nem nagyon meséltek a történtekről, mert féltek. Aztán azt mesélték szegények, hogy... sokan meghaltak. Azt mondták, hogy nem viselkedtek rosszul, nem voltak rosszak, úgy lelkileg, de rengeteget kínlódtak, mivel a bányákba vitték őket. ” (Aurelia Vlaicu) „A szomszédban élő nőt fiatalon elvitték Oroszországba. Egyik este kimentünk az utcára, a padra és ott elmesélte nekünk, hogyan jutott oda és milyen nehezen élt. Egy másik szomszéd nő, akit szintén deportáltak, azt mesélte, hogy vonaton vitték őket, és nem tudta, hová mennek, és amikor megérkeztek oda..., nem volt étel, nem volt víz, mélyedésekből itták a vizet, ami egy-egy gödörben maradt, ahová a ló vagy a tehén lépett... Onnan nedvesítették meg a szájukat... És megteltek tervekkel. És elmesélték, miként próbálták megbecsteleníteni őket, és hogyan dolgoztak, többnyire a kertészetben meg ehhez hasonló munkakörökben... Azt mondták, hogy nehéz volt és rossz arrafelé. És mesélték, hogy rossz volt az étel... Nem mondták, mit kaptak, csak azt, hogy nagyon rossz volt és piszkos... Ilyesmiket meséltek... Sohasem mondták, hogy miért deportálták őket, de akkoriban, kit hogyan értek, a fiatalabbakat és az öregebbeket is elvitték. De ők sohasem mondták, hogy miért. Lehetséges, hogy ezek az öregebbek tudhatják, de én sohasem tudtam meg, miért is vitték el őket. ” (Popa Elisabeta) Társadalmi és szakmai újra-beilleszkedés Miután visszatértek, kezdetben volt bennük egyfajta félelem: elzárkóztak a környezetüktől és nem léptek kapcsolatba a románokkal, de még a saját honfitársaikkal sem. Miután megszűnt ez a lelkiállapot és brutálisan szembesültek földjeik, állataik elvesztésével is,28 mérlegelték a helyzetet, és mindenki megpróbált valamilyen munkát találni. Először a románoknál kezdtek el dol1945 után Romániában egy sor olyan intézkedést hoztak, amelyek meghatározták a német lakosság sorsát. Ilyen volt az 1946-os választási törvény, amely kizárta őket a választásokon való részvételből, az 1948-as államosítás, amelynek nyomán elveszítették üzleteiket és műhelyeiket, de a földjeiket és házaikat is elkobozták. Részletesen lásd Dumitru §andru: Reforma agrard din 1945. Täränimea germanä din Románia. Bucure§ti, 2009, Institutul National pentru Studiul Totalitarismului; Cosmin Budeancä: Impactul exproprierilor §i nationalizärilor asupra etnicilor germani in perceptia romänilor. In AIO - Anuarul Institutului de Istorie Oralä, VIII, Cluj- Napoca, 2007, Presa Universitarä Clujeaná, 43-80. o. 228
