Levéltári Közlemények, 86. (2015)

Történetek, sorsok, legendák - Völgyesi Zoltán: Málenkij robot és a zsidó bosszú legendája Hajdúnánáson

Történetek, sorsok, legendák

tekintve,74 és fontos sajátossága volt a zsidók elpusztításának elvi-ideológiai megalapozottsága, s az ebből adódó módszeresség. Ezzel szemben a civil foglyok Szovjetunióba hurcolásának nem volt ilyen kézenfekvő magyarázata, inkább indokolatlannak és értelmetlennek tűnt a helybeliek számára, és sok volt benne az esetlegesség: nem volt világos, hogy ki és miért került be az elhurcolt civilek közé. Az események feldolgozását az is akadályozta, hogy hosszú éveken át semmilyen információval nem rendelkeztek a hozzátartozók azzal kapcsolatban, hogy hová kerültek szeretteik, s vajon életben vannak-e még. Ráadásul a zsidók és a nem zsidók egymástól eltérő módon élték meg a szovjet bevonulás időszakát, illetve azt a változást, amivel ez a váltás járt. A zsidók számára ez általában tényleges felszabadulást jelentett (kivéve azt a néhány munkaszolgálatost, akit a szovjetek elhurcoltak), az életük megmentését és a diszkriminációkkal teli korszak végét, míg a nem zsidó többség számára újabb háborús vereséget, katonai megszállást és a szovjet megszállók okozta sok-sok szenvedést. Elvileg ugyan volt rá lehetőség, hogy a szempontok közelítsenek egymáshoz, de ehhez a helyi vezetők kezdeményezésére lett volna szükség. Hajdúnánáson súlyos következménnyel járt, hogy ezt nem sikerült elérni: a két tragédia, a zsidóké és nem zsidóké a helyi lakosság egy részének tudatában élesen szembekerült egymással, s ez meghatározó szerepet játszott a zsidó bosszú legendájának fennmaradásában.

Kevesen tudják, hogy az 1956. októberi forradalom egyetlen antiszemita jellegű zavargásának színhelye Hajdúnánás, s az események első számú kiváltó oka a feltételezett zsidó bosszú volt. Az 1956. október 26-i helyi tömeg- tüntetés nyomán kialakult hatalmi vákuumban a zsidóellenes megmozdulások váratlanul, minden előjel nélkül robbantak ki, s teljesen készületlenül érték a nánási zsidókat. Emiatt a zavargásoknak több zsidó kárvallottja is volt: négy főt súlyosan bántalmaztak, egyet csaknem felakasztottak, többeket inzultáltak.75 A tüntető tömeg haragja előbb a kommunista funkcionáriusok ellen fordult, miután ledöntötték a város főterén álló szovjet emlékművet. Majd a tömegben olyan jelszavak is elhangzottak, hogy a „zsidók is bűnösök, mivel az embereket elvitették”, illetve „menjünk és verjük meg a zsidókat,

74 A deportált nánási zsidók egy részét nem Auschwitzbe, hanem Kelet-Ausztriába deportálták, akik közül a többség túlélte a vészkorszakot. Összességében azonban a hajdúnánási zsidók több mint 60%-a a holokauszt áldozata lett. Gonda László 640 hajdúnánási áldozat nevét közli. Gonda Moshe Elijahu: A debreceni zsidók száz éve. A mártírhalált halt debreceni és környékbeli zsidók emlékére. Tel-Aviv, 1970, Debreceni Zsidók Emlékbizottsága, 385-395. o.

75 A hajdúnánási 1956. október 26-i tüntetés eseményeit s az antiszemita megmozdulásokat, valamint a zavargások megfékezését és a helyi forradalmi bizottmány tevékenységét részletesen tárgyalja Völgyesi: Kisvárosi történet... 90-123. o.

210