Levéltári Közlemények, 86. (2015)
Történetek, sorsok, legendák - Völgyesi Zoltán: Málenkij robot és a zsidó bosszú legendája Hajdúnánáson
Völgyesi Zoltán: Málenkij robot és a zsidó bosszú legendája Hajdúnánáson a vérvád, aminek régi gyökerei vannak a településen.72 1948. szeptember 5-én, az „új kenyér” ünnepén egy ötéves kisfiú eltűnt a vásári forgatagban, s a jóhiszemű megtaláló csak másnap este tudta visszavinni a szüleihez. Miközben az aggódó apa fiát keresve járta a várost, a piacon már azt híresz- telték az asszonyok, hogy a zsidók vérét vették a gyereknek. A hírt a városi hajdú ki is dobolta, amiért a mendemondáknak bedőlő apával együtt a debreceni népbíróság elé állították. Míg azonban az utóbbit felmentették, a városi hajdút rémhírterjesztésért hat hónap fogházra ítélték.73 Érdekessége az ügynek, hogy mindkét vádlott aktív MDP-tag volt, s a bírósági döntés után a párt helyi szervezete és a zsidóság egy csoportja igazolást adott ki arról, hogy az elítélt nem antiszemita, s az ellene felhozott vádak alaptalanok. A feljelentést tevő Rosenberg Dezsőné viszont a főtárgyaláson már nem volt kihallgatható, mert időközben családjával együtt kivándorolt Norvégiába. A pártállami diktatúra kialakulásával, 1948/49-től cezúra következett be: a „zsidókérdés” és a létező antiszemitizmus éppúgy tabutémává minősült, mint a hadifogoly-kérdés és a Szovjetunióba elhurcolt polgári lakosok ügye: mindkettő körül megszűnt a nyilvánosság. A zsidóellenesség azonban ettől még nem tűnt el a társadalomból, csak rejtőzködővé vált, visszahúzódott a magánszférába. Hajdúnánáson sem kaphattak hangot nyíltan a zsidó bosszúval kapcsolatos nézetek, legfeljebb csak suttogtak róla. A problémát úgy fojtották el, hogy azt nem beszélték ki, s a feltételezett zsidó bosszú körüli félreértéseket nem tisztázták. 1946-A7-ben a helyi lap, a Nánási Szabadság még rendszeresen cikkezett a hadifogoly-kérdésről és a hadifoglyok hazahozatala érdekében tett - mint később kiderült eredménytelen - helyi próbálkozásokról, később azonban ez a kérdés is kirekesztődött a nyilvánosságból, az érintettek, az elhurcoltak hozzátartozói részére pedig maradt a bizonytalanság. Utóhang: a feldolgozatlan múlt következményei 1944 két tragédiája, a zsidók deportálása és a civil lakosok Szovjetunióba hurcolása feldolgozatlan maradt a helyi közvéleményben. A zsidóság embervesztesége kétségtelenül nagyobb volt, mint a nem zsidóké, főképp arányait Hajdúnánáson a 19. századtól a 20. század derekáig kimutatható a vérvádhiedelem, ami számos alkalommal megnyilvánult. Völgyesi: Kisvárosi történet... 31-32.; 34-37. o. 73 Csuja Gábor és társa periratai. MNL HBML XXV. 4/c B781/1950. Az ítéletről beszámolt a helyi újság is Rémhírterjesztő kisbíró szalagcímmel. Nánási Néplap, 1949. május 25. 209
