Levéltári Közlemények, 86. (2015)
Történetek, sorsok, legendák - Völgyesi Zoltán: Málenkij robot és a zsidó bosszú legendája Hajdúnánáson
Völgyesi Zoltán: Málenkij robot és a zsidó bosszú legendája Hajdúnánáson vásárolt a zsidó szalmaiparosok zár alá vett, majd a helyi hatóságok által megvételre felajánlott készletéből. A Zsidó Szövetség azonban hiába emelt kifogást az előbbi esetre hivatkozva Cifra igazoló bizottsági tagsága ellen, a bizottság nem állapított meg politikai aggályt vele szemben.63 Cifra maradt egyébként az 1947. évi választásokig az MKP nánási szervezetének az élén, majd országgyűlési képviselő lett, s elkerült a városból. 1945-ben a visszatért vidéki zsidókat egyáltalán nem fogadta osztatlan lelkesedés.64 A „zsidó bosszú” vádját is sokfelé emlegették, nemcsak Hajdúnánáson, ahova a háború előtti zsidóság mindössze egyötöde tért vissza, 220 fő.65 Új típusú zsidóellenesség jelent meg, amely főként a társadalom alsóbb rétegeiben mutatható ki. Ez azzal függ össze, hogy többnyire a szegények közül kerültek ki azok, akik a zsidók távollétét kihasználva, eltulajdonították javaikat. A hazatérők természetes módon megpróbálták visszaszerezni jogos tulajdonukat, akiknek viszont lopott holmi volt a birtokukban, nem igyekeztek azt visszaadni. Számukra a visszatérő zsidókkal való találkozás kényelmetlen volt, belső feszültségeket és lappangó bűntudatot idézett elő. Feszültségeik enyhítésére és bűntudatuk kompenzálásaként a visszatért zsidókat tették meg bűnbaknak.66 Függetlenül attól, hogy volt-e a megfogalmazott vádnak reális alapja, a „zsidó bosszú” vádja alkalmas lehetett arra, hogy félelmet keltsen és ellenszenvet váltson ki a zsidókkal szemben azok körében is, akik addig nem viselkedtek velük ellenségesen. Azért is hatásos volt ez a vád, mert a visszatért zsidók közül többen olyan állásokba kerültek - például a rendőrségen amit elvileg megtorlásra is felhasználhattak. Egyéni bosszúállás helyenként előfordulhatott, de sok esetben a hatalmi pozíció önmagában is elegendő volt a „zsidó bosszú” feltételezéséhez. A háború után újjáéledő zsidóellenesség és a „népi antiszemitizmus” Hajdúnánáson is kimutatható, bár itt nem került sor olyan durva kitörésére, mint Ózdon, Miskolcon vagy Kunmadarason.67 Újra felütötte a fejét a vérvád-me- se, amellyel könnyen fel lehetett heccelni a tanulatlan tömegeket; Kelet-Ma63 Jegyzőkönyv a Hajdúnánási Igazoló Bizottság 1945. március 14-i üléséről. MNL HBML Hajdúnánási Igazoló Bizottság iratai, XVII. 404. 64 Számos MKP-jelentés ezt igazolja. Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár Debreceni Területi Bizottság Jelentései, 274. fond, 16/111-112. 63 Néhányan már ekkor a kivándorlás mellett döntöttek, voltak, akik a fővárosba vagy Debrecenbe költöztek. Harsányi László: Adalékok a hajdúvárosok zsidóságának történetéhez. Budapest, 1970, Magyar Izraeliták Országos Képviselete, 18. o 66 Hasonló áthárítási mechanizmus és bűnbakképzési folyamat a vidéki zsidók visszatérését másutt is kísérte. Szerepet kapott például a kunmadarasi pogromban is. Standeisky Éva: Antiszemita megmozdulások Magyarországon a koalíciós korszakban. Századok, 1992. 2. sz. 295. o. 67 Uo. 286., 290-304. o.; Uő: Antiszemitizmusok. Budapest, 2007, Argumentum, 131-173. o. 207
