Levéltári Közlemények, 86. (2015)

Történetek, sorsok, legendák - Völgyesi Zoltán: Málenkij robot és a zsidó bosszú legendája Hajdúnánáson

Történetek, sorsok, legendák

A Schlosserrel szembeni gyanút és ellenszenvet fokozta, hogy 1944 végén őt nevezték ki a hajdúnánási rendőrség politikai nyomozó osztályának vezetőjévé, amiben szerepet játszott a szovjetekkel való jó kapcsolata.44 Haragosainak száma növekedett, hiszen az ő feladata lett felkutatni és letartóztatni a nyilas párt és más szélsőjobboldali szervezetek képviselőit, a „nácibarát” és a zsidóellenes politika kiszolgálóit, s nyomozást indíthatott a zsidó javak el- tulajdonítói ellen. Nem mellékes az sem, hogy a zsidók visszatérését követően Schlosser gondnoki állást töltött be az Izraelita Hitközségnél, ami erősíthette a vele szemben hangoztatott vádak zsidóellenes élét.

Pelle János úgy véli, azért a zsidókat vádolták meg Hajdúnánáson az elhurcolásért, mert a nánási férfiak többségét a korábban zsidók lakta belvárosi utcákból vitték el, azokból a házakból, amelyeket a zsidók deportálása45 után nem zsidók foglaltak el. „Végzetesnek bizonyult a szegény nép mohósága, mellyel 1944 júniusában birtokba vette a helyi »zsidónegyedet«, a Bem utca és a betorkolló utcák házait, az itt lévő boltokat és raktárakat. Éppen innen, a városközpontból hurcolták el az embereket a »burzsuj házakból«, ahová a helyi viszonyokat nem ismerő tisztek vezényelték a katonákat. ”46 így történhetett szerinte, hogy a zsidók üresen álló házaiba és lakásaiba 1944 nyarán beköltöző „agrárproletárok” közül került ki az áldozatok többsége.47 Az igaz, hogy az elhurcolt nánásiak túlnyomó része földműves és napszámos volt, tehát a legkevésbé sem voltak burzsujok, de a tömeges szovjet fogolygyűjtés egyáltalán nem korlátozódott a belvárosra, illetve a módosabb házakra. A szovjetek a város minden részéből szedtek foglyokat, csupán egy-két városszéli utca maradt ki a „szórásból”, valamint a tanyák, ahova az idő rövidsége miatt már nem jutott el az összegyűjtést végrehajtó szovjet különít44 1944. december közepén Schlosser már bizonyosan a politikai osztály élén állt, ugyanis jegyzőkönyvet vett fel a helyi nyilasok kihallgatásáról. MNL HBML XXV. 1. Nb. 662/1947.; Pótkimutatás (Rendőrség). 1945. február 27. MNL HBML, Hajdúnánás város polgármesterének iratai 1944—1950, Közigazgatási iratok (a továbbiakban: XXII.302/a.).

45 A zsidóság létszáma Hajdúnánáson a két háború között meghaladta az 1100 főt. Az 1941-es nép- számlálás ugyan csak 1080 főt mutatott ki, de figyelembe kell venni, hogy a már behívott munkaszolgálatosok nincsenek benne ebben a létszámban. Az 1100 körüli népességből 1944. május 31-én 1003-at zártak gettóba, majd június 18-án 993 főt deportáltak. Dobos Nóra: A „végső megoldás” és a zsidó társadalom Hajdúnánáson. In Pallai László (szerk.): „Kitaszítottak” - Emberek, sorsok, politika a XX. század közepének Magyarországán. Hajdúnánás, 2012, 43-64. o.; Völgyesi Zoltán: Kisvárosi történet. Az 1956-os forradalom és a zsidóellenes megmozdulások Hajdúnánáson. Budapest, 2001, Osiris. /Doktori Mestermunkák/, 39—43., 55. o.

46 Peile János: Az utolsó vérvádak. Az etnikai gyűlölet és a politikai manipuláció kelet-európai történetéből. Budapest, 1995, Pelikán Kiadó, 284. o.

47 Vö. uő: A tiszaeszlári vérvád mint a holokauszt tömeglélektani előkészítése. Valóság, 2004. 7. sz. 52-56. o.

202