Levéltári Közlemények, 86. (2015)
Történetek, sorsok, legendák - Szita Szabolcs: Embermentés a második világháborús magyar hadviselés utolsó hónapjaiban. Az embermentők kultusza
Történetek, sorsok, legendák madáját csak a legteljesebb erőszakkal lehetett valamennyire is teljesíteni. A meghirdetett totális mozgósítást a magyar államapparátus nem tudta - számos helyen és több esetben nem is akarta - megvalósítani. A magyar vidéket már a nyáron „zsidótlanították”. A Budapesten lakó zsidók, a zsidótörvények által zsidónak minősült polgárok széles körű üldöztetése, terrorizálása a „hungarista program” meghatározó eleme volt. A nyilas pártszolgálatosok már a hatalomátvételt követően rátámadtak az egybeköltöztetett fővárosi zsidók lakhelyeire, az ún. csillagos házakra, a zsidó munkaszolgálatosok körleteire.1 1944. november elején erődítési földmunkára ki vonultatott fővárosi zsidókat, munkaszolgálatosokat gyilkoltak le vidéki településeken, vasútállomások mellett és több helyütt a fővárosba vezető utakon.1 2 Október 20-ától a lakhelyeikről kényszerrel eltávolított, csoportokba sorolt budapesti zsidók tízezreit sorakoztatták fel, és rendőri kísérettel a Nagy- bátony-Újlaki Téglagyár óbudai telepére hurcolták. November 6-ától a felfegyverzett nyilasok a Bécsi útról indították a zsidók gyalogmeneteit a nyugati határra, az SS-nek való átadásra. Budapest „zsidótlanítását” értékelve Szálasi helyettese, Szöllősi Jenő szerint „naponta átlag 6000-en” vonultak gyalog Nyugat felé. Hetek alatt megközelítőleg félszázezer budapesti zsidót deportáltak. Egyharmaduk az ún. Südostwall építésén, a német határ menti erődítési kényszermunka pokoli malmában pusztult el.3 Ugyanekkor az országra kiterjedt letartóztatási hullám zúdult. Az „ellentétes világnézeti erők leküzdése” címén napok alatt 6-7000 embert vettek őrizetbe. Budapesten a nyilas pártszolgálatosok éjjelente a dunai rakpartokon csoportosan mészárolták le az elhurcolt férfiakat és nőket. Zsidókat a pártházakban, esetenként a fővárosi utcákon és tereken, a kórházakban és lakásokban éppúgy gyilkoltak, mint a Duna partján. Szálasi apparátusa produkálta Európa utolsó zsidógettóját, a budapesti ún. nemzetközi gettót és a VII. kerületben létesített nagy gettót. Az utóbbiban 70 000 fővárosi zsidó vegetált és pusztult a rémületes mindennapokban, a szenny és a vér tengerében. Gyakorlatilag a Vörös Hadsereg csapatai akadályoz1 A fővárosi zsidókat a deportálás előkészítése céljából 1944. június 24-én éjfélig erőszakkal egybeköltöztették. A „zsidóházak” kapuzatát ezután Dávid-csillaggal kellett megjelölni, így lettek „csillagos házak”. A honvédségi fegyver nélküli munkaszolgálatot teljesítő zsidó férfiak a fővárosban a honvédektől elkülönítetten, csekély őrizettel laktanyákban, raktárakban, pályaudvari épületekben, ún. „muszos” (munkaszolgálatos) szállásokon laktak.- Adolf Eichmann bevetési osztaga (Sondereinsatzkommando Eichmann) - vasúti szállítóeszközök hiányában - gyalogmeneteket indított a fővárosból Hegyeshalomba, ahol SS-különítmény vette át a „kölcsönzsidókat”. A több mint kétszáz km-es gyaloglásról beérkezett, elgyötört zsidó csoportok további sorsáról Rudolf Höss SS-Obersturmbannführer, volt auschwitzi táborparancsnok rendelkezett. 3 Részletesen Szita Szabolcs: Halálerőd. A munkaszolgálat és a hadimunka történetéhez 1944- 1945. Budapest, 1989, Kossuth Könyvkiadó - Állami Könyvterjesztő Vállalat, 59-211. o. 174
