Levéltári Közlemények, 86. (2015)
Történetek, sorsok, legendák - Szita Szabolcs: Embermentés a második világháborús magyar hadviselés utolsó hónapjaiban. Az embermentők kultusza
Szita Szabolcs: Embermentés a második világháborús magyar hadviselés utolsó hónapjaiban ták meg a nyilasokat abban, hogy a gettó lakóit, Budapest zsidóságát megsemmisítsék. A nyilas terror okozta emberveszteség hiteles pontossággal máig nem rögzített. A novemberi deportálások 50 000 főnyi érintettjén felül a nyilas gyilkosságok és gettó embertelen körülményei 15-18 ezer ember halálát okozták. A vidéken, köztük a nyugat-magyarországi munkatáborokban történt gyilkosságok, felkoncolások összesített adatai máig bizonytalanok vagy ismeretlenek.4 A Budapestről Bécsbe vezető országút mentén a lakosság nagyobb része - a kora nyári vidéki deportálástól eltérően - több helyütt megrendülést, cselekvő emberséget mutatott. A reménytelen helyzetben menedéket nyújtott a gyalogmenetből szökötteknek. Hangsúlyoznunk kell, hogy a mentő személy sokszor egyszerű ember volt. Csak néhány osztályt végzett. Nem egyszer maga és családja is szegénységben élt, ám együttérzésével, nemes leikével kimagaslott az átlagból. A legtöbb embermentő mindennapos és valóságos életveszélyt vállalt, mikor a kiszolgáltatottak, az üldözöttek, a menekülők védelmében cselekedett, kiállt. A gyalogos oszlopokból szökött fővárosi zsidóknak (főleg lányok, asszonyok voltak) befogadással segítettek Gönyűn, Győrben, Komáromban, Kis- baráton, Rajkán, Szőnyben és Véneken.5 Ki parasztruhával, ki élelemmel, többen időleges rejtekhellyel. A kitaszítottakkal való együttérzés tagadhatatlan volt. A nyilasok ismételt sajtóbeli fenyegetésekkel, letartóztatással, internálással, a helyi hatóságok plakátokkal, folyamatos uszító felszólításokkal igyekeztek megtörni, megakadályozni a nyugat-magyarországi alsópapság és a lakosság részvétét, leleményes segítési kísérleteit. Kik ezek a kivételes emberek, akiknek volt bátorságuk önzetlenül segíteni? A tények alapján nem állíthatjuk, hogy tántoríthatatlan hősökkel lenne dolgunk. A vidék mindennapi életében feltűnt emberek voltak: küszködve élő gazdálkodók vagy iparosok, tanultak és nevüket talán alig aláírni tudó személyek. Jólelkű háziasszonyok, kétely nélkül segítő fiatal lányok. Sokszor segítettek az orvosok és a zsidó orvosok korábbi páciensei. Vallásosak és hit nélküliek, egyházi személyek vagy szervezett munkások. Akadtak közeli és távoli ismerősök, barátok és teljesen idegenek, a meghurcolt, kifosztott zsidó polgárok korábbi alkalmazottai vagy szolgálói. Jólelkű, egészséges erkölcsű kiskereskedők, akik ingyen adták az élelmet a bujkálok számára, amikor éheztek s teljesen nincstelenné lettek. Voltak romantikus indíttatású mentések is. Olyanok részéről, akik elutasí4 Uo. 72-75., 104-105. o. Csak a Duna-parton kivégzettek száma hozzávetőlegesen 3600 fő volt. Ungváry Krisztián - Tabajdi Gábor: Budapest a diktatúrák árnyékában. Budapest, 2012, Jaffa Kiadó, 63. o. 5 A Komárom megyei embermentési eseményeket lásd az alábbi kötetben: „Ezt a hazát tehát elvesztettem”. A komáromi Klapka György Múzeum katalógusai XX. Komárom, 2014, 131-136., 273-288. o. 175
