Levéltári Közlemények, 85. (2014)
Közlemények - Géra Eleonóra: A 18 századi Pest-Buda hétköznapi élete a források tükrében
Közlemények árának alakulását nem túl bonyolult nyomon követni. A tanács időről időre más termékekre is kiadott árszabást (pl. gyertya), valamint meghatározta a különböző tevékenységeket végzőknek adható napszám és ellátás összegét is. A magisztrátus beleegyezése nélkül nem lehetett eladni városi ingatlant, ezért a korabeli jövedelmi viszonyokat egyáltalán nem nehéz felvázolni. Szabad királyi városi rangemelésük révén területükön a földesúri jogkört - legeltetés, halászat, vadászat, fakitermelés - a magisztrátusok gyakorolták, amelyek saját hatáskörükben döntöttek fogadók, kocsmák, patikák, téglaégetők, kőbányák, sütőműhelyek, színházak felállításának jogáról és az említett létesítmények működtetésének ellenőrzéséről. A magisztrátus gondoskodott a vásári rendtartás megszabásáról, a piac felügyeletéről, a súlyok és mértékek ellenőrzéséről, valamint a rendfenntartásról és az adók beszedéséről. A felsoroltak alapján könnyen érthetővé válik, miért tartották a jegyzőkönyveket a városok legfontosabb dokumentumainak. A városi tisztviselők alkalmazásáról, hivatali kötelességeiről, fizetéséről ugyancsak sok információt nyújt a tanácsülési jegyzőkönyv, különösen ezek kihágási ügyei közvetítenek egészen ritka gyöngyszemeket. Elég csak a halottakat a temetőben kiásó és a koporsókat újra eladó sírásók esetére gondolni, ahol a háttérben valamiféle boszorkányság - mint a halott állkötőjének árulása - gyanúja sejthető.23 A városi tisztségviselőknek egyébként munkába állásuk előtt hivatali esküt kellett tennie, illetve a magisztrátus kivételével hivatali utasítást is kaptak. Mindkét iratcsoport megkerülhetetlen forrás a hétköznapi élet rekonstruálásához, ezek egy válogatása Bónis György jóvoltából nyomtatott formában is megjelent. A városi kórház mindennapjai egyetlen más forráscsoportból sem rajzolhatok meg olyan pontosan, mint például a pesti kórházgondnok utasításából.24 A város későbbi szakhivatalainak elődszervei csak kisebb rutinügyekben jártak el önállóan, helyzetértékelésüket, szakvéleményüket és az erre alkalmazható megoldási lehetőségeket javaslat formájában terjesztették a tanács elé, amely azután meghozta kötelező érvényű határozatát. Tehát minden ügy - az alamizsnakéréstől egészen a városfejlesztésekig - keresztülment a magisztrátuson, ezért is célszerű a tanácsülési jegyzőkönyvekben kezdeni a kutatást. Bizonyos bűneseteket még 1708 után - bíró és törvényszék felállítása - is sokáig a tanács előtt tárgyaltak, vagyis az esetenként bírósági jegyzőkönyvként funkcionáló tanácsülési jegyzőkönyvek nagyszerű kiegészítői az egyébként nagyon töredékes törvényszéki anyagnak. A jegyzőkönyvbe bekerült vagy a kérdőpontokkal együtt a törvényszéki anyagban található tanúkihallgatások szolgáltatják az utókor kutatói számára a legtöbb, modern értelemben is életrajznak nevezhető kis gyöngyszemet. A tanúvallomások másik nagy előnye, hogy a törvény elé idézettek többsége a lakosság azon csoportjába sorolható, akikről csak kivételes esetben tudósítanak a jegyzőkönyvek: ha alamizsnát kérnek, összetűzésbe kerülnek a munkaadójukkal, nem tudják visszafizetni az adósságukat vagy kihágást követnek el. Egy cselédlány, inas vagy saját ingatlannal nem rendelkező napszá23 A jegyzőkönyvről a regesztát lásd Géra, 2009. Jk. 1252. sz., bővebben az ügyről lásd Géra, 2014. 365-366. 24 Bónis, 1974., a kórházgondnok utasítását lásd Bónis, 1974.137-140. 40
