Levéltári Közlemények, 85. (2014)

Közlemények - Géra Eleonóra: A 18 századi Pest-Buda hétköznapi élete a források tükrében

Géra Eleonóra: A 18. századi Pest-Buda hétköznapi élete a források tükrében

mos, amennyiben nem maradt utána adósság, általában a városigazgatás számára észrevétlenül távozott ebből a világból. Hiába került bele névvel az alamizsnát kérő szegény öregember, ha a kiutalt segély összegénél többet nem tudunk meg róla. A tanúvallomások az életrajzi adatokon túl kimeríthetetlen tárházai a pótolhatatlan mentalitástörténeti vagy életmódbeli adalékoknak, s egyébként is jobban tükrözik a lakosság társadalmi etnikai és vallási sokszínűségét, mint a többi forrás. Kivételes életút azé a kétszeres csecsemőgyilkos nőé, aki vallomása alapján részben maga is a korszak háborús viszonyainak áldozata. Tizenkét évesen került Belgrád bevétele idején keresztény fogságba, ahol hamarosan katolikus hitre térítették. Bécsben egy meg nem nevezett császári tábornok házában élt fogolyként és a házigazda szeretőjeként, közös gyermeküket a szülés után az árnyékszékbe dobta. Később a keresztanyjánál, egy grófnénál szolgált, ahol ismeretséget kötött egy fogadóssal és a feleségével, akik tudtak gyanús életmódjáról, náluk szült másodszor, majd ezt a csecsemőt is megölte. A fogadósné segítette a menekülésben, először elrejtette egy sorházban, adott neki pénzt, később szerzett neki egy hajóst, aki elhozta Budára. Beismerte továbbá, hogy anyja felbuj- tására, aki a török követséggel ismét az Oszmán Birodalomba távozott, leköpte, kidobta stb. a szentostyát.25 A megkeresztelt török nőhöz hasonló hangvételű az ugyancsak megtévedt, de legalább nem gyilkos Klara Mayer markotányosné esete, aki családjával a Rákóczi-szabadságharc kitörése előtt Kassán lakott. A bevonuló kurucok férjével együtt elfogták, majd a súlyosan megsebesült nőt másfél évig fogságban tartották. Hatszáz forintra tartott ingóságaik odavesztek, egy szál ruhában, sok viszontagságon keresztül menekült el a várandós anya apró gyermekével Pest-Budára. A férjét Erdélybe vezényelték, ahol nyoma veszett. Az asszonyt senki nem akarta befogadni vagy munkát adni neki, de mindenki számon kérte rajta, hogy ennyire fiatal létére képes alamizsnáért könyörögni. Budán nem talált más lehetőséget, ezért éhségtől síró gyermekei érdekében „felvállalta a legnagyobb szégyent" és saját magát bocsátotta áruba. A tanács a város köré vont kuruc zárlat feloldásáig napi 6 krajcárt utalt ki a megtévelyedett nőnek, ami kifejezetten méltányosnak nevezhető.26 A polgárjog nélküli Horvát Lőrinc feleségének, Jósa Erzsébetnek a vallomása azért került a törvényszéki anyagba, mert a váci püspök támogatásával a vádak szerint nem elég körültekintően eljárt tabáni bíró döntésének felülvizsgálatát kezdeményezték. Az ügy egyik érdekessége, hogy még Bónis György sem tesz említést arról, hogy a külvárosi bíróknak feladatkörébe tartozna a viszálykodó házastársak kibékítése és a házasságtörők elcsapása a városból. A nő beadványa szerint - az egyetlen pár mondatnál hosz- szabb magyar nyelvű szöveg a korszak Budájáról - a családfő asszonya csúfságára nyíltan szeretőt tartott, elköltözött otthonról, a másik asszony hatására hitvesét bántalmazta, s a tizenhét évi házasságuk alatt gyűjtött javaikat lassanként eltékozolta, hogy a pénzt a vetélytársnőre költhesse. Erzsébet asszony a tabáni bírótól remélt segítséget, de keserű csalódás érte. A bíró a hites feleséget vetette áristomba, majd az eljárás során paráznának bélyegezték és kikergették a város25 BFL IV.1002.a. 1701. X. 31. III. köt. 444-446.

26 BFL IV.lOOZd. 2. d. Klara Mayer kérvénye (1706); Géra, 2009. Jk. 724. sz„ 974. sz.

41