Levéltári Közlemények, 85. (2014)
Közlemények - Miskolczy Ambrus: A Vasgárda az 1937 évi romániai választásokon
Közlemények lálkozóról, és benyomásait így összegezte: „Codreanu beképzelt ember volt. Az esetek többségében merev és a dolgokat sok vonatkozásban rosszul látta. Mégis a tett embere volt. Tudta, mit akar és minden kockázatot vállalva tört a célra; kiváló gondolatai voltak, mint szervezőnek és kivitelezőnek, belügyi téren nem volt semmiféle programja, a külpolitikában kategorikusan a Tengely mellett volt. Tökéletesen ismerte, mi történik Németországban és tudta, milyen óriási erőfeszítéseket tesznek a háború céljából."103 Azt persze a tábornok nem említette, hogy 1936 júliusában azt mondta Codreanu küldötteinek: „Minden érdemrendjeimmel és rangjelzéseimmel együtt ma azt kiáltom: »Éljen a Kapitány!«"104 És tette ezt, hogy korábbi beszélgetésében Codreanunak fejére olvasta, hogy Kerenszkij módjára ösztönzi forradalomra a tömegeket, anélkül hogy Kerenszkij lenne, nem lévén sem műveltsége, sem szónoki képessége. Mire a Kapitány: „Vegye át Ön a hatalmat! Az ön oltalma alatt meg akarom szervezni a pártot és csak azután kérem az állami ügyek vezetését."105 Szeptemberben megindult a kemény választási kampány. A kormány viszont hamar betiltotta a légionáriusok meneteléseit. Ez nem akadályozta meg őket, hogy a falvakban a templomok előtt ne tartsanak gyűléseket, amelyeket imával vezettek be. Jól működött „az embertől emberig" folyó propaganda. A vasutasok és állami funkcionáriusok a szabad jeggyel élve járták az országot. Bukarestben légionárius bált rendeztek. Természetesen hatott a légionárius kereskedelmi mozgalom. Atrocitások, verekedések nem maradtak el, de alapvetően ez volt a legbékésebb kampány.106 Codreanu megtiltotta, hogy a légionáriusok jeleket fessenek a házak falára, elrendelte, hogy a sajtóban szerényen, pontos tényeket közöljenek, még akkor is, ha az ellenségről van szó.107 Armand Cálinescu csak 1938 januárjában nyilatkozott úgy, hogy egyetlen eszközük maradt, a rémhírterjesztés.108 Régi, jól kipróbált eszköz. Kicsit úgy tűnt, mintha már most is a rémhírterjesztés maradt volna a hatalom leghatásosabb eszköze. Valójában, a választások - viszonylagos - tisztaságának biztosításával a gyeplőt bedobták a lovak közé - a rémhírekkel. Ilyeneknek az elhárítására Codreanu 1937 novemberének elején körlevélben cáfolta azt a belügyminisztériumi körlevelet, amely szerint a Vasgárda, ha hatalomra kerül, lemészárolja a parasztpárti vezetőket.109 110 Viszont Codreanu egyben kérlelhetetlennek is mutatkozott. Amikor a sajtóban megjelent egy tudósítás arról, hogy Petrescu ezredes találkozni akar vele bocsánatkérés céljából, a választ a Zöld Házban faliújságon közölte: „Senkinek sem bocsátók 103 Pe marginea, 1992.37.; az Antonescut rehabilitáló Watts, 1993.181. a jellemzésből csak Codreanu korlátoltságára vonatkozó részeket idézi, az Antonescu-féle külpolitika burkolt apológiáját szintén nem. 104 CAlinescu, 1990. 312. 1(1:1 Pe marginea, 1992. 38. 106 Clark, 2012.346-350. 107 C.N.S.A.S. Penal 11784/9. 63. (1937. szept. 24.) 108 CAlinescu, 1990. 371. 109 Codreanu, 1981.207-208. 110 C.N.S.A.S. Penal 11784/9. 96. (1937. szept. 16.) 76
