Levéltári Közlemények, 85. (2014)

Közlemények - Miskolczy Ambrus: A Vasgárda az 1937 évi romániai választásokon

Miskolczy Ambrus: A Vasgárda az 1937. évi romániai választásokon

sza akarja hódítani az egyetemeket a románizmus számára. Igaz, a kolozsvári egyetem mielőtt Erdélyt meghódították volna, magyar egyetem volt, magyarok alapították. A vasgárdisták iránti rokonszenvét pedig azok vallásossága fokozta. „Az ősi Egyházhoz való teljes csatlakozásból fakad a légionárius mozgalom legtöbb nagy tulajdonsága: megalkuvást nem ismerő becsület, az igazság tisztelete, az olthatatlan szomj, hogy a felebarátnak áldozza magát az ember, és a közjó érdekében kifejtett önzetlen munka. Csak ilyen lelki alapokra lehet építeni." Mert: „Aki nincs meggyőződve arról, hogy a nép, melyhez tartozik, választott nép és arra van rendeltetve, hogy a világ népei között élenjáró szerepet játsszon, és nincs meggyőződve arról, hogy a faj, amelynek részese, olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek révén uralkodhat, aki nem ilyen, az nem képes igazán szeretni az országot." Az ő nemzedéke ugyan szerette a népet, de nem volt elég bizalma benne és „túlzottan szerettük magunkat." És „ezért a [Romániát] kiegészítő háború után megkértük heroizmusunk jutalmát, magunkat a megnagyobbított haza haszonélvezőinek tekintettük." Innen „a regionalizmusunk:" az erdélyiek szenvedéseikért akartak fizetséget, az óhazabeliek pedig a felszabadításért. „A regionalizmus eltűnik a Légióval, mert mindent odaad a hazáért és semmit sem kér magának. így az elválasztó régi határok fel tudtak olvadni a légionárius testvéri ölelésben." A Légió erénye, hogy semmi köze a pártokhoz, ami jellemzi: „beszéd és ígéret helyett, munka és tettek." A választási demagógia helyett lapáttal a kézben vonulnak fel és énekelnek. „Akkor kezdtem el szeretni a Légiót, amikor elolvastam a Kapitány könyvét, a legtisztább idealizmus által vezetettek legmegalázóbb üldözéseinek megható eposzát." És ezt a szeretetet csak fokozta Ion Mota és Vasile Marin áldozata, „a háború óta a tökéletes idealizmus legelső tette." Azóta tudja, amit az ország tud, és várja, hogy amit légionárius erény „vasfegyelemmel" meg fog tenni - „a Kapitány energikus, öntudatos, okos, parancsoló, ihletett vezetésével."5

A második nyilatkozó a 78 éves Ion Gävänescul professzor, filozófus, pedagógus. Életműve nem túl nagy. John Locke-ról doktorált Németországban még 1887-ben, aztán pszichológiai, etikai, általános pedagógiai, pedagógiatörténeti, végül általános pedagógiai kurzusát tette közzé -1923-ban. Úttörő munkája után letette a tollat, a politikai cselekvés mezejére lépett. Az antiszemita Liga országgyűlési képviselője lett, 1928-ban csatlakozott a Légióhoz.6 Tetszett neki a légionárius ceremónia, szimbolika és tartalma. Elragadtatással szemlélte a légionárius építkezéseket, a munkatáborok egész országot átfogó tevékenységét. „Az izmok, a test és a lélek micsoda óriási gyakorlata! A fiatal nemzedék integrális nevelésének eddig nem látott munkája!" Az önfeláldozó munka, az áldozat eredménye: „Új lelkek. Új emberek." Felismerhetetlen lenne az ország, ha nem tiltják be a táborokat - fakadt ki a pedagógia professzora. De meglátta a nagy lehetőséget a tiltásban és ami utána következett: „A munkatáborokból jöttek lét5 De ce, 1937.

6 http://enciclopediaromaniei.ro/wiki/Ion_G%C4%83v%C4%83nescul (A letöltés időpontja: 2013. április); http://150.uaic.ro/personalitati/psihologie-si-stiinte-ale-educatiei/ion-gavanescul/ (A letöltés időpontja: 2013. április).

57