Levéltári Közlemények, 85. (2014)
Közlemények - Miskolczy Ambrus: A Vasgárda az 1937 évi romániai választásokon
Közlemények re a harci táborok, a légionárius gazdasági harc táborai a belső nemzetellenes ellenség ellen, az idegen zsidó kereskedelem és ipar ellen." Ez „a tettek harca és nem a szavaké," és ettől „Új Országot, felszabadított országot várunk, amely úr a saját házában." A légionárius ifjúság „csak a nemzet fájdalmai hívásának enged." Megértette, hogy ha a vad bolsevizmus viszont „az egyetemes civilizáció" ellenében győz, akkor Románia a káosz éjébe hull. Ezért, ha nem hinne a Légió győzelmében, akkor nem hinne a nemzet feltámadásában, „nem hinnék abban, hogy Isten akarata kormányozza a földet."7 Gävänescul nem is vesztette el hitét, 1941-ben lelkesen számolt be arról, hogy a bukaresti földrengés áldozatait miként próbálták megmenteni a légionáriusok. „íme a Légionárius Etika új embere, a hősi nevelésé, amit Corneliu Codreanu - a nemzeti morális élet ezen felülmúlhatatlan társadalmi-politikai reformátora - adott a román ifjúságnak."8 Ezzel lerótta háláját Codreanunak azért is, mert mentorának tartotta őt, és bevették a Légió Szenátusába. Nemsokára képviselővé is választották. Emil Cristodulo ezredes szerint „a légionárius hit a legnagyobb erény." A légionárius fiatalság a munkából kultuszt csinált. Az hatotta meg az öreg ezredest, ahogy a fiatalok a Susai-hegyi háborús hősök földi maradványait újra el akarták hántolni, és természetesen Mota és Marin áldozata, amely megrázta az egész országot.9 Nicolae Ro§u, 34 éves, korábban gyakorló orvos, immár gyakorló közíró, aki Nicolae Iorgához közel állt, és igyekezett a mestert a Légiónak megnyerni, de hiába. 1936-ban közzétette „A nacionalizmus dialektikája" című könyvét, amelyben feltárta azokat az alapvető igazságokat, amelyek a nacionalizmus metafizikáját biztosítják. Nem volt könnyű, mert nem vehette fel a versenyt Nae Ionescuval. Ez ugyanis sejtelmesebb volt, bombasztikusabb és hatásosabb. Bár most Ro§u sem hagyta magát és vallomásában igyekezett mindent beleadni, amit eddig felhalmozott magában. Hitt a győzelemben, mert a Légiónak lelke van: Codreanu, teljes fúzióban a mozgalom tagjaival. Szeretet és testvéri megértés köti össze őket. Ezt eddig egy politikus sem értette meg, akik csak pártelnökök voltak, részeg tömegek hátán emelkedtek fel, pénzügyi körök támogatásával, őseik nevéből éltek, vagy hölgyek kegyéből. Ha volt köztük becsületes, mögöttük ott álltak a svihákok. A nacionalista ifjúság, amikor 1922. december 10-én csoda reményében lépett fel. „A régi világtól nem lehetett semmit se várni. A történelem két korszaka közé áthághatatlan akadályok tornyosulnak. Egyedül Corneliu Z. Codreanu volt az, aki megértette a végzet parancsoló hívását." Ellene voltak „a zsidók, a szabadkőművesség, a demokrácia, a politikuskodás - mindaz, ami jellemtelen és korrupt." De a Légió áttört minden barikádot, ami azt jelzi, hogy „dinamikus lelke, életadó ereje van és olyan vezetője, aki a román sors misszionáriusának valamennyi tulajdonságát egyesíti." így „az országnak visszaadta jogait az élethez. Szertefoszlatta az önzést és az eszmék és az emberek gőgjét." A győzelem - légionárius értelemben - két dolgot jelent. Először is „az ember legyőzi önmagát, éspedig úgy, hogy minden 7 Buna Vestire, 1937. dec. 3. 237. sz. 8 http://www.miscarea.net/etica_legionara.htm (A letöltés időpontja: 2013. április). 9 Buna Vestire, 1937. dec. 10. 238. sz. 58
